Néhány évre visszamenőleg nagyon érdekel az északi kultúra és történelem, néha kutatgatok itt-ott, s most a napokban történt terrortámadás ellenpontozására itt levezetem egy személy életét:

Tróndur í Gøtu (óészakiul: Þrándr í Götu vagy Þrandr æ Gǫtu, az irodalomban gyakran Trond) (Gøta, 950-960 k. – ugyanott, 1035) az egyik leghatalmasabb feröeri viking főnök. Sigmundur Brestissonnal együtt a Feröeriek sagája egyik főszereplője, akit – mint pogányt – a szerzetesek által írt műben negatív szereplőként tüntetnek fel. (Mert ugye aki pogány volt, az rossz is, mi? :P)

A gøtai nemzetség főnökének, Torbjørn Gøtuskeggnek és feleségének, Guðrunnak volt a fia. Nagybátyja, Svínoyar-Bjarni Svínoy szigetén gazdálkodott. Bátyja Tollakur (Torlak) volt. Tróndur valószínűleg 950-960 között született, apja pedig 965-975 környékén halhatott meg. A 960-as évek vége felé Feröer egyik részén a suðuroyi Havgrímur uralkodott II. (Szürkeköpenyes) Harald norvég király hűbéreseként, míg a másik rész a Trondheim környékét birtokló Haakon Jarl vazallusai, a Skúvoyon lakó Beinir és Brestir irányítása alatt állt. Tróndur utóbbiak unokatestvére volt, de nem volt velük jó viszonyban. Apjuk halála után Tróndur sorsot húzott bátyjával, és mivel neki kedvezett a szerencse, ő örökölte a családi birtokot. Pénze azonban nem volt, ezért bérbe adta a gazdaságot, és Dániába utazott, ahonnan ügyes manőverek után gazdagon tért vissza.

969 körül Havgrímur konfliktusba keveredett Beinir és Brestir egyik rokonával. Mivel az Althing nem neki adott igazat, szövetségesnek felbérelte Tróndurt és Bjarnit, és Stóra Dímunnál megtámadta a fivéreket. Tróndur vele együtt partra szállt, de embereivel nem avatkozott be a harcba, melynek során Beinir és Brestir mellett Havgrímur is elesett. Tróndur magához vette az áldozatok árván maradt fiait, a 9 éves Sigmundur Brestissont és a 11 éves Tóri Beinirssont, majd az éppen Tórshavnban tartózkodó novgorodi hajóssal, Ravnur Hólmgarðsfarival Norvégiába vitette őket, apáik birtokait pedig elfoglalta. Havgrímur fiát, Øssur Havgrímssont pedig örökbe fogadta, ezzel ő maradt Feröer egyetlen hatalmassága. Amikor Øssur felnőtt, és Tróndurtól megkapta apja korábbi birtokait, valamint Sigmundur és Tóri örökségét is, ezzel ő lett a második leghatalmasabb ember nevelőapja után. 983-ban Sigmundur és Tóri a Haakon Jarltól kapott hajókkal visszatértek Feröerre. Øssurt a skúvoyi csatában megölték. Tróndur tűzszünetet kért, és abban állapodtak meg, hogy az egész konfliktus elrendezését Haakon Jarl ítéletére bízzák. Ő a szigetek felét Sigmundurnak ítélte, a másik felét saját birtokába vette, de hűbérbirtokként szintén Sigmundurnak adta. Tróndur elfogadta a feltételeket, Øssur fiát, Leivur Øssurssont pedig apjához hasonlóan magához vette, hogy felnevelje gøtai házában. A következő évek viszonylag nyugodtan teltek, bár Svínoyar-Bjarninak folyamatosan békéltetnie kellett Sugmundur és Tróndur között. 998-ban Sigmundur a Tinganesre összehívott Althingnek a kereszténység felvételét javasolta, ez azonban nagy ellenállást váltott ki a Tróndur által befolyásolt parasztok körében. 999-ben végül erőszakosabb módszerekkel vitte sikerre a térítést: harcosok élén saját házában lepte meg Tróndurt, aki a halál helyett a keresztséget választotta háza népével együtt. 1005-ben Tróndur háromszor is rátámadt Sigmundurra. Ebből az első kettő sikertelen volt, de ősszel a skúvoyi házára rontott rá túlerővel. Sigmundurnak sikerült elmenekülnie és úszva elérni Suðuroy partjait, de Tórgrímur Illi, az ottani gazda fiaival aranygyűrűjéért megölte.[5] A skúvoyi harc után Tróndur és Leivur Øssursson maradtak Feröer egyedüli urai. Megbékélést kerestek Sigmundur özvegyével, Turið Torkilsdóttirral és fiaival, de ők nem fogadták el a közeledést. A fiúk azonban nem kértek segítséget Norvégiából, így egy ideig béke honolt a szigeteken. Később Tróndur Leivur nevében megkérte Sigmundur lánya, Tóra Sigmundsdóttir kezét, aki azt a feltételt szabta, hogy kutassa fel apja gyilkosát. Tróndur meg is találta Tórgrímur Illit és fiait, és falakasztotta őket. 1010 körül így Leivur elvette Tórát, és letelepedett ősei birtokán, Hovban, a két rivális család pedig kibékült. II. (Szent) Olaf norvég király ebben az időben adót vetett ki. 1024-ben magához hívatta a feröeri vezetőket; Gilli, Leivur és Tórálvur Sigmundsson (Sigmundur legidősebb fia) el is utazott Norvégiába. Tróndur megbetegedett, így nem tarthatott velük. A király előtt meg kellett esküdniük, hogy betartják törvényeit és beszedik a kirótt adót. A király hajót küldött Feröerre az adó beszedésére, de az nem tért vissza; a helyiek beszámolói szerint már oda sem érkezett meg. Olaf ezért újra magához hívatta őket. Ezúttal Tórálvur egyedül kelt útra, de Tróndur három unokaöccse megölte. Egyikük a következő évben (valószínűleg 1028-ban) a király újabb adószedőjét is megölte, de ezt a norvégok nem torolták meg, mert közben az ország zűrzavarba süllyedt. A következő évben Tróndur és unokaöccsei az Althingen fegyverrel arra kényszerítették Gillit és Leivurt, hogy elismerjék az ő ítéletét; ő pedig felmentette rokonait a vádak alól. Feröert három részre osztotta: egyet ő, egyet Leivur, egyet pedig Sigmundur fiai kaptak. 1035-ben azonban Leivur bosszút állt, és megölte a három fivért, az idős és beteg Tróndur pedig a rokonai elvesztése fölötti gyászba és fájdalomba halt bele.

Egyértelmű, hogy Tróndur í Gøtu az ezredforduló körüli időszak két kiemelkedő személyiségének egyike Sigmundur Brestisson mellett. A Feröeriek sagája egyértelműen negatív szereplőnek állítja be a kereszténységet terjesztő Sigmundurral szemben, ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a sagát szerzetesek írták. Tróndur okos, ravasz és nem teljesen tisztességes „politikus” volt. Ma sokan a feröeri függetlenség védelmezőjét látják benne a norvég befolyással szemben. Amikor ő uralta Feröert, általában béke honolt. Nem volt kompromisszumok nélküli diktátor: Øssurral megosztotta hatalmát (még ha az ő vezető pozíciója nem is kérdőjeleződött meg), unokaöccsei visszatértekor pedig egyensúlyra törekedve osztotta három részre az országot. Békekereső szándékait támasztja alá az is, amikor kibékült Turiðdal és fiaival. Halálával véget ért a viking főnökök kora, és a szigetcsoport egyre inkább Norvégia, illetve az egyház befolyása alá került.