Az én Imádottam :-) – The Dearest and the most beautiful MAN in the whole world

 

 

 

 

 

Remélem, már valóban az vagy 🙂

Reklámok

Bibliai ellentmondások (az idézetek a Károli-fordításból származnak)

Alcím:
Ezt nem ártana senkinek sem átolvasni.

Szabad-e ölni?

2 Móz. 20,13 “Ne ölj.”
3 Móz. 24,17 “Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.”

ezzel szemben

2 Móz. 32,27 “Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, … és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.”
1 Sám. 6,19 “… És a nép szomorkodott, hogy az Úr ily nagy csapással [az eredeti szöveg szerint: mészárlással] sújtotta vala a népet.”
1 Sám. 15,2-3.7-8 “Így szól a Seregek Ura [az Úr]: … Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. … Saul pedig megveré Amáleket … a népet pedig mind kardélre hányatá.”
4 Móz. 15,36 “Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyon kövezék őt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.”
Hós. 14,1 “Meglakol Samaria, mert daczolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak.”
Zsolt. 137,9 “Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!”

Szabad-e hazudni?

2 Móz. 20,16 “Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.”
Péld. 12,21 “Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek”

ezzel szemben

1 Kir. 22,23 “Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.”
2 Thess. 2,11 “És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak” Továbbá: vesd össze Józs. 2,4-6-ot Jak. 2,25-tel.

Szabad-e lopni?

2 Móz. 20,15 “Ne lopj.”
3 Móz. 19,13 “A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold.”

ezzel szemben

2 Móz. 3,22 “… s így foszszátok ki égyiptomot.”
2 Móz. 12,35-36 “…és kifoszták az égyiptombélieket.”
Luk. 19,29-34 “[Jézus] elkülde kettőt az ő tanítványai közül, Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba … találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van rá. … És amikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? ők pedig mondának: Az úrnak szüksége van rá.”

Meg kell-e tartani a szombatot?

2 Móz. 20,8 “Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.”
2 Móz. 31,15 “… valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.”
4 Móz. 15,32.36 “Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon. … Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyon kövezék őt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.”

ezzel szemben

Ésa. 1,13 “… újhold, szombat s ünnepre- felhívás; bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.”
Ján. 5,16 “És emiatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.”
Kol. 2,16 “Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában”

Csinálhatunk-e faragott képeket?

2 Móz. 20,4 “Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.”
3 Móz. 26,1 “Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok”
5 Móz. 27,15 “Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál”

ezzel szemben

2 Móz. 25,18 [Az Úr mondja:] “Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat”
1 Kir. 7,15-16.23-25 “És formála két réz oszlopot … két gömböt érczből öntve … és csinála egy öntött tengert … tizenkét ökrön állott [s így tovább]”

Üdvözülünk-e a jó cselekedetek által?

Eféz. 2,8-9 “Mert kegyelemből tartattatok meg … Nem cselekedetekből”
Róm. 3,20.28 “Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte”
Gal. 2,16 “Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által”

ezzel szemben

Jak. 2,24 “Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből”
Mát. 19,16-21 “És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? ő [Jézus] pedig monda néki: … tartsd meg a parancsolatokat … Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben”

Lássák-e jó cselekedeteinket?

Mát. 5,16 “Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket”
1 Pét. 2,12 “Magatokat a pogányok közt jól viselvén, … a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”

ezzel szemben

Mát. 6,1-4 “Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket, … Hogy a te alamizsnád titkon legyen”
Mát. 23,3.5 “az ő [a farizeusok] cselekedeteik szerint ne cselekedjetek … Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek”

Tarthatunk-e rabszolgákat?

3 Móz. 25,45-46 “Még a zsellérek gyermekei közül is, a kik nálatok tartózkodnak, azokból is vásárolhattok … és legyenek a ti tulajdonotok … örökké dolgoztathattok velük”
1 Móz. 9,25 “Monda [Noé]: átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.”
2 Móz. 21,2.7 “Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen … És ha valaki az ő leányát szolgálóul adja, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek.”
Jóel 3,8 “És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.”
Luk. 12,47-48 [Jézus mondja:] “És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik.” [az eredeti szerint korbácsütésről van szó]
Kol. 3,22 “Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak”

ezzel szemben

Ésa. 58,6 “… az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek”
Mát. 23,8 “Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a Ti doktorotok, a Krisztus” [Az angol változatban a “doktor” “Master”- ként szerepel, aminek jelentése: cseléd gazdája)

Meggondolja-e magát Isten?

Mal. 3,6 “Mert én, az Úr, meg nem változom”
4 Móz. 23,19 “Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”
Ezék. 24,14 “Én, az Úr szólottam; jőni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök”
Jak. 1,17 “a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

ezzel szemben

2 Móz. 32,14 “És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.”
1 Móz. 6,6.7 “Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, … És monda az úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; … mert bánom hogy azokat teremtettem.”
Jón. 3,10 “… és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.”

Lásd még 2 Kir. 20,1-7, 4 Móz. 16,20-35, 4 Móz. 16,44-50. Lásd még 1 Móz. 18,23-33: itt ábrahám ráveszi Istent, hogy gondolja meg magát azt illetően, hogy legalább hány igaz embert kell találni Sodoma városában ahhoz, hogy a város elkerülje a pusztulást. Ábrahám lealkudja ezt a számot ötvenről tízre, de Isten csak játszott vele, hiszen mindentudó lévén előre tudhatta, hogy amúgyis elpusztítja majd a várost.

Kell-e bűnhődnünk szüleink bűneiért?

2 Móz. 20,5 “… mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen” (Megismételve: 5Móz 5,9)
2 Móz. 34,6-7 “Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten … de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.”
1 Kor. 15,22 “Mert a miképen ádámban mindnyájan meghalnak…”

ezzel szemben

Ezék. 18,20 “a fiú ne viselje az apa vétkét”
5 Móz. 24,16 “Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ő bűnéért haljon meg.”

Jó-e Isten, vagy gonosz?

Zsolt. 145,9 “Jó az Úr mindenki iránt”
5 Móz. 32,4 “Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”

ezzel szemben

Ésa. 45,7 “békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!”
Sir. 3,38 “A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.” [Az eredetiben itt kérdőjel áll, költői kérdés.]
Jer. 18,11 “Ezt mondja az Úr: ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek!”
Ezék. 20,25-26 “És én is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek. S megfertéztetém őket ajándékaikkal, mikor tűzön vittek át minden elsőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.”

Megkísérti-e Isten az embert?

Jak. 1,13 “Senki se mondja: …Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.”

ezzel szemben

1 Móz. 22,1 “És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot”

Békeszerető-e Isten?

Róm. 15,33 “A békességnek Istene”
Ésa. 2,4 “és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.”

ezzel szemben

2 Móz. 15,3 “Vitéz harczos az Úr”
Jóel 3,9-10 [Az Úr mondja:] “készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak! Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!”

Békeszerető volt-e Jézus?

Ján. 14,27 “Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek”
Csel. 10,36 “Azt az igét, melyet [Isten] elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által”
Luk. 2,14 “… és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”

ezzel szemben

Mát. 10,34 “Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.”
Luk. 22,36 “Monda azért nékik: … és a kinek nincs, adja el felső ruháját és vegyen szablyát.”

Megbízható volt-e Jézus?

Ján. 8,14 “Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz”

ezzel szemben

Ján. 5,31 “Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.”

Becsmérelhetjük-e az embereket?

Mát. 5,22 [Jézus mondja:] “a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.”

ezzel szemben

Mát. 23,17 [Jézus mondja:] “[Ti] Bolondok és vakok”
Zsolt. 14,1 “Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”

Látta-e valaki Istent?

Ján. 1,18 “Az Istent soha senki nem látta”
2 Móz. 33,20 “Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.”
Ján. 6,46 “Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van [Jézus], az látta az Atyát”
1 Ján. 4,12 “Az Istent soha senki nem látta”

ezzel szemben

1 Móz. 32,30 “mert látám az Istent színről színre”
2 Móz. 33,11 “Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával”
Ésa. 6,1 “A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot”
Jób 42,5 “Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.”

Hány Isten van?

5 Móz. 6,4 “az Úr, a mi Istenünk, egy úr!”

ezzel szemben

1 Móz. 1,26 “És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre”
1 Móz. 3,22 “És monda az Úr Isten: ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván.”
1 Ján. 5,7 “Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.”

(Nem helyes úgy érvelni, hogy a többes szám használata itt “királyi többes”; az ilyen használat a király vezetése alatt álló összes hatalmasságot is magában foglalja. A Szentháromság bevezetése semmit sem old meg, mert maga is ellentmondásosabb, mint az a probléma, amelyet meg akar oldani.)

Bűnösök vagyunk-e mindannyian?

Róm. 3,23 “Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”
Róm. 3,10 “A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is”
Zsolt. 14,3 “nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem”

ezzel szemben

Jób 1,1 “Vala úz földén egy ember a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.”
1 Móz. 7,1 “Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába; mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.”
Luk. 1,6 “És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.”

Milyen idős volt trónra lépésekor Akházia?

2 Kir. 8,26 “Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett”

ezzel szemben

2 Krón. 22,2 “Akházia negyvenkét esztendős volt, mikor királylyá lett”

Szabad-e esküt tenni?

4 Móz. 30,2 “Ha valamely férfi fogadást fogad az úrnak, vagy esküt tesz, … a mint az ő szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.”
1 Móz. 21,22-24.31 “…Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel … és monda ábrahám: én megesküszöm … Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.”
Zsid. 6,13-17 “Mert az Isten, mikor ígéretet tett ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött … Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü; Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe”

Lásd még 1 Móz. 22,15-19; 1 Móz. 31,53; Bir. 11,30-39.

ezzel szemben

Mát. 5,34-37 “Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre … Se a földre … Se a te fejedre ne esküdjél … Hanem legyen a ti beszédetek: úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.”
Jak. 5,12 “…ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.”

Mikor feszítették keresztre Jézust?

Márk 15,25 “Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.”

ezzel szemben

Ján. 19,14-15 “Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: ímhol a ti királyotok! Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt!”

Engedelmeskedjünk-e a törvénynek?

1 Pét. 2,13 “Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; Akár helytartóknak”
Mát. 22,21 “Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak” Lásd még Róm. 13,1.7 és Tit. 3,1.

ezzel szemben

Csel. 5,29 “Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.”

Hány állat volt Noé bárkáján?

1 Móz. 6,19 “És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába”
1 Móz. 7,8-9 “A tiszta barmok közül, és a tisztátalan barmok közül, a madarak közül, és minden földön csúszó-mászó állat közül, Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.”
1 Móz. 7,15 “Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala.”

ezzel szemben

1 Móz. 7,2-3 “Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét. Az égi madarakból is hetet-hetet”

Egyenlőnek teremtetett-e a férfi és a nő?

1 Móz. 1,27 “Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.”

ezzel szemben

1 Móz. 2,18.23 “És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt … És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.”

A fákat vagy az embert teremtették-e előbb?

1 Móz. 1,12-31 “Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. … És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. … És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre … És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.”

ezzel szemben

1 Móz. 2,5-9 “Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje … És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából … És ültete az Úr Isten egy kertet édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. És nevele az úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót”

Volt-e Mikálnak gyermeke?

2 Sám. 6,23 “Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha gyermeke az ő halálának napjáig.”

ezzel szemben

2 Sám. 21,8 “De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát … és a Saul leányának, Mikálnak öt fiát”

Hány lova volt Salamonnak?

1 Kir. 4,26 “És Salamonnak volt negyvenezer szekérbe való lova az istállókban, és tizenkétezer lovagja.”

ezzel szemben

2 Krón. 9,25 “És Salamonnak négyezer lóistállói, szekerei és tizenkétezer lovagjai valának” [Az eredeti szövegben nem különíthető el a “ló” és a “lóistálló”.]

Hallottak-e hangot a Pállal utazó emberek?

Csel. 9,7 “A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.”

ezzel szemben

Csel. 22,9 “A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.” [Ezt az ellentmondást az eredeti görög szavak lingvisztikai elemzésével sem lehet feloldani.]

Mindenható-e Isten?

Jer. 32,27 “Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem?”
Mát. 19,26 “Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”

ezzel szemben

Bir. 1,19 “Vala pedig az Úr Júdával, és kiűzé a hegység lakóit; de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vasszekereik voltak.”

Világosságban él-e Isten?

1 Tim. 6,15-16 “…a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik”
Jak. 1,17 “…a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka”
Ján. 12,35 “Monda azért nékik Jézus: … és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.”
Jób 18,18 “[aki gonosz,] A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.”
Dán. 2,22 “Ő [Isten] … tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!” Lásd még Zsolt. 143,3; 2 Kor. 6,14; Zsid. 12,18-22.

ezzel szemben

1 Kir. 8,12 “Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.”
2 Sám. 22,12 “[Isten] Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sűrű felhőket.”
Zsolt. 18,12 “[Isten] A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.”
Zsolt. 97,1-2 “Az Úr uralkodik, örüljön a föld … Felhő és homályosság van körülte”

Elfogadja-e Isten az emberáldozatot?

5 Móz. 12,31 “Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az útálatosságot, a mit gyűlöl az Úr, megcselekedték az ő isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tűzzel az ő isteneiknek.”

ezzel szemben

1 Móz. 22,2 “És monda [Isten]: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.”
2 Móz. 22,29 “Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsőszülöttét nékem add.”
Bir. 11,30-39 “És fogadást tőn Jefte az úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait: Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul. És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen … és kezébe adá néki azokat az Úr. … Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: imé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; … És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett”
2 Sám. 21,8-14 “De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát … Mikálnak öt fiát … És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg. … És kiengesztelődött ez által Isten az ország iránt.”
Zsid. 10,10-12 “A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által … Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára”
1 Kor. 5,7 “…mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.”

Ki volt József apja?

Mát. 1,16 “Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus”

ezzel szemben

Luk. 3,23 “Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié”

[Jézus nemzetségfáját számos különbséggel írják le az egyes evangéliumok. Pl. vesd össze Mát. 1,1-14-et Luk. 3,23-38- cal.]

 

Most akkor hogy állunk???

 

Forrás:
http://ateizmus.fw.hu/

Egy emlék-Amikor még hittem…4 -bár tudom, hogy e leírás bizonyos részei még most is helytállók

A Rúnákról és a Nornákról – Az északi mitológia és az én nézeteim szemszögéből

1. A Rúnák
A mágiára jellemző, hogy alapjában véve se nem jó, se nem rossz. Éppen így a világon semmi se teljesen “fehér” vagy “fekete”. Ez így igaz a rúnamágiára is. Mint minden varázslatnál, lehet itt is pozitív vagy negatív célra használni a tudást. Tehát a szándék a lényeg, és ezáltal nyer értelmet az alkalmazás.
Ha rúnákat vetsz, nem szabad teljesen szó szerint venni az értelmezést. Pl. ha halálesetet jósol, nem kell rögtön arra gondolnod, hogy meghal valaki, esetleg te. Ez a hozzáállás függéshez és tehetetlenséghez, valamint az akaraterő teljes eltompulásához vezet és hasonlatossá tesz egy keresztény fanatikus hozzáállásához, akik közül többen a könyvükben, a bibliában leírtakat még ma is szó szerinti értelmezésnek veszik!
Ehelyett inkább próbálj meg figyelni és gondolkozz, ha kell szimbólumokban. Maradjunk a halálesetnél. Ha éppen ez a jelentés jön ki, az azt is jelentheti, hogy egy bizonyos életszakasz véget ér az életedben, véglegesen lezárul és jön egy új. A legjobb módszer az, ha pozitívan állsz hozzá, de mindenek előtt a figyelem és az üzenet megértése a legfontosabb.
Rossz jelentést inkább figyelmeztetésként, semmint szószerint fogd fel! Lásd meg a baj, probléma gyökerét, és gondolkozz, hogyan lehetne megoldani, majd dönts és legvégül cselekedj, orvosold a nehézséget.
Azt mondják: “Minden jóban van valami rossz, és minden rosszaban van valami jó”. (Értsd: mindegyik erő magában hordja az ellentétes erő gyökerét, erre épül a jin-jang elv is)
A túl kényelmes létezés elfeledteti veled, hogy rajtad kívül más is van a világon, renyhévé, közönyössé, sőt önzővé is tehet, végül magával hozza a tehetetlenséget és a másoktól való függést. Bezárja körülötted a világot (erre ezt a találó kifejezést adták meg: elefántcsonttoronyba bezárva), s nem engedi, hogy körülnézz, láss, tapasztalj, érzékelj. Mindinkább közönyös, elpuhult és gyenge leszel ettől.
Ezzel szemben, ha többször vagy kitéve bizonyos megpróbáltatásnak (ez nem azt jelenti, hogy szüntelenül!) -amit én találóan a Norna kezének hívok-, elkezdesz gondolkozni és rájössz, hogy az életnek nem csak világos, hanem sötét oldala is van, a világ nem csak jó és szép, és így az élet is, hanem mindennek megvan a maga árnyoldala. Az égen se csak napsütést és kék eget látsz, hanem viharfelhőket és esőt, villámokat is és hallod a mennydörgést. Az értelmes ember ilyenkor menedéket keres magának, ha nem akarja, hogy rázúduljon az eső, esetleg agyonüsse a villám. Az ostoba pedig csak ácsorog és várja, hogy mindez megtörténjen, mert tehetetlensége miatt másra nem képes, személyisége többre nem engedi.
A másik fontos dolog, amit a rúnákkal kapcsolatban meg kell jegyeznied, hogy nem mindegy, melyik rúna melyik helyen áll és melyik mellett, de erre most inkább nem térek ki. A jósláshoz nem értek nagyon, csak annyit tudok, hogy semmi se mindegy, még a rúnák helyzete sem.

2. A Nornák
A Nornák az északi vallás sorsistennői, akárcsak a görög vallásban a párkák.
Három fő nornát ismernek: Urd, a múlt; Verdandi a jelen; Szkuld, a jövő. Ők azok a lények, akik meghatározzák az istenek és az emberek sorsát is, akik megfonják a Végzet fonalát. Közös rúnájuk a Nauthiz, ami szükséget is jelent a rúnaértelmezésben. Általában mindenki “Verdandi”-ban áll, aztán jön “Szkuld”, aki még nem következett el, majd végül “Urd”-ba fordul, aki megváltoztathatatlanná teszi az események megtörténtét.
A Nornák jelleme nagyon rejtélyes az ember számára. Ők a világon a legtitokzatosabb lények, valódi személyiségüket soha nem fogják felfedni az ember előtt. hatalmas tudású óriásnők voltak hajdanán, Mímir lányai, de az is rejtély, hogyan lettek nornákká, mivel nyerték el ezt a státuszt. Az viszont igaz, hogy ők voltak az elsők az óriásnők között, akik a jövőbe láttak és minden titkot tudtak. Így az ember sem tud elrejteni tőlük semmit sem, mert nincs titok a Nornák előtt. A Nornák az Yggdraszilra róják minden ember és isten sorsát szüntelen és emellett látják azt is, hogy mi történt, mi történik és mi fog történni a világban.
Aki sokat foglalkozik az északi vallással és már elgondolkodott a Nornák rejtélyes jellemén, az annyit megtudhatott róluk, hogy emberi érzéseik konkrétan nincsenek, csak igazságérzékük. Így vagy kegyelmesek lesznek és jó sorsod lesz vagy büntetnek és ez a rossz sors. Ellentétben az istenekkel, akik sokkal többet fednek fel magukból az emberek előtt, sokkal közelebb engedik magukhoz fajunkat. A Nornák kilenc lépés távolságra állnak tőlünk és nem tűrnek se bizalmaskodást, se sértést.
Az istenekhez annyiban hasonlítanak, hogy
1. maguk is isteni rangba sorolhatók (csak magasabban állnak)
2. se nem jók, se nem gonoszak
Tetteik miértjére nagyon nehéz megtalálni a választ, mert azt általában titokban tartják. Nagy hatalmuk ellenére mégsem önkényből cslekszenek (mint a keresztény vallás istene, aki valóban csak puszta szeszélyből, “mert így van hozzá kedvem” ürügyén teszi ezt), hanem a világ rendje kedvéért, s mivel Ők is részesei ennek a rendnek, így nem eshet kár benne. Mivel minden okot és okozatot, történést, titkokat és érzéseket csak Ők látnak meg, így tetteik miértjét is csak Ők tudják teljesen.
Bármi történjék, a Nornákat mindig tiszteld, mert ha bármelyiket is megbántod, az olyan mintha az összeset megsértenéd, beleértve az alacsonyabb rangú nornákat is. Sértő szavakkal soha ne szólj róluk, mert csak magadnak ártasz ezzel. A Nornák soha, de soha nem felejtenek, mert képtelenek a felejtésre! Soha nem bocsátanak meg, mert képtelenek a megbocsátásra! Náluk nincs elnézés, nincs pardon, mint az isteneknél. A Nornák, mint korábban említettem, mindent tudnak, hatalmas látnok óriásnők voltak az idők kezdetén. A sorsoddal azt tesznek, amit jónak látnak, pontosabban ami helyes és ezt a világon senki de senki nem bírálhatja felül! Mivel nem szeszély alapján döntenek, ebből az következik, hogy néha, nagyon ritkán átengedik az embernek a választás jogát. Erre a történelem során párszor sor került, amikor az északi népeknek el kellett dönteni, kihez akarnak csatlakozni:
1. vagy megmaradnak a régi vallásukban és továbbra is hiszik a régi isteneket, a régi tanokat a Nornákkal együtt
vagy
2. behódolnak az új vallásnak és elfelejtenek minden ősi tudást az ősi istenekkel és a Nornákkal együtt
Mivel nem kell részletezni, mi történt az évszázadok során, így nem is térek ki rá különösebben. Csak annyit, hogy habár az emberek elfelejtették és így megtagadták (az isteneket és) a Nornákat, Ők soha nem felejtenek, mert URD, VERDANDI ÉS SZKULD HALHATATLANOK. Ők túlélték a Ragnarököt, s Ők voltak azok, akik megszabták, melyik isten térhet vissza és melyiknek kell rejtve maradnia. Ezen kívül azt is, hogy nagyon nagy részt, hogy mi fog történni az új világban. Habár nem öröktől fogva léteznek, még talán az isteneknél is idősebb lények. Halhatatlanságuk révén kiemelt helyzetben vannak, ellentétben az istenekkel, akiknek néha szükségük van a megújulásra és ezért meg kell halniuk, majd újra feléledniük (lásd Baldr mítosza) A Nornáknak nincs erre szükségük, Ők olyanok ma is, mint régen, amikor megszerezték ezt a hatalmat az idők kezdetén.
Mint mondtam, egy Norna megsértése azzal jár együtt, hogy
1. a többit is ugyanúgy megbántod
2. ettől nagyon hátrányos helyzetbe kerülsz,
mert a sorsistennőknek az érzelmeid felett is hatalma van. Ezáltal mondhatni, mindenható lények, ellentétben az istenekkel, akik nem. Joguk van sújtani azzal is, hogy szívedbe elültetik a félelem és a reménytelenség, valamint a visszautasítás magvait, hogy azok kifejlődve később meghozzák az eredményt s egész életed is szerencsétlen lehet emiatt.
Bosszújukat, haragjukat csak úgy tudod elkerülni, ha:
1. soha nem bántod meg őket
2. őszinte szívvel felajánlasz nekik egy darabot magadból.
Utóbbit nehogy úgy értsd, hogy le kell vágnod az egyik ujjad vagy ilyesni! A lelkedből kell felajánlani, szólni hozzájuk, hogy ismered őket, amennyire emberi elméd engedi; tudod, hogy nagy hatalmuk van; tudod, hogy a világ sorsa a kezükben van de te sok mindent nem értesz, nem tudod, mi miért történik. Kérd meg őket, engedjenek annyit, hogy legalább az okokat és a miérteket légy képes felfogni, megérteni és ezzel könnyebb lesz a sorsod. Hidd el, a Nornák teljesíteni fogják e kérésedet, ha kellő tisztelettel és őszinteséggel szólítod meg Őket. Ha értesz a versíráshoz, versben is kifejezheted ezt, nem csak hétköznapi szavakkal. Bár teljesen mindegy, miként, fő dolog, hogy ne bántsd meg Őket és ne légy követelőző! Ez utóbbi esetben rád se fognak hederíteni, de ha jobban rájuk szállsz, talán még meg is büntethetnek. Légy óvatos velük!
Bár elég furcsának hangzik, a Nornák nem tűrik a jogtalanságot, a hazug önámítást valamint a “lekenyerezést” és -akár csak Tyr- azonnal közbe lépnek. Ezért soha nem szabad tárgyat felajánlanod nekik (ez csak az én véleményem), mert ez olybá tűnik, mintha meg akarnád vesztegetni Őket. A legkisebb esetben is csak nem veszik figyelembe “áldozatodat”, ha viszont megharagszanak…
A legnagyobb ostobaság, ha már egyszer tudomást szereztél róluk -gondolom, belül mindenki elég korán megtapasztalta ezt-, és később megtagadod Őket, letagadod, hogy valaha hittél bennük. Ezt pedig végképp, még a legnagyobb könyörgésedre sem fogják megbocsátani! Kezdetben hiába tűnik szépnek és jónak minden, később az ellentétére fordulhat ez, mert a Nornák, annak ellenére, hogy igazságosak (ezt kevés gondolkodás után is felfedezheted), végtelenül kiszámíthatatlanok, ha bosszúról van szó. Soha nem tudod, miként, hol és mikor csap oda a Norna keze! Midgardon pedig nincs olyan ember, aki ne érezte volna már pofonjukat (ami zárójelben megjegyzem, elég fájdalmas tud lenni). Büntetésük nem csak a jelenlegi életedre lehet kihatással, hanem az elkövetkezendőkre is, ha olyan dolgot követtél el. A Wicca vallás is azt tanítja, hogy akár háromszorosan is megbűnhődhetsz a tettedért, de nem kell ahhoz Wiccának lenned, hogy ezt elhidd. Néha elgondolkozom azon, hogy amikor a keresztények azt mondják: “Majd megver az isten” vagy “megvert az isten”, fogalmuk sincs arról, hogy az ő istenük hatalma semmi a Nornákéhoz képest. Ilyenkor a sorsistennők azok, akik vernek, esetleg jutalmaznak.
Azzal, hogy nem érted tetteik miértjét, s “lázadozol” a sorsod ellen, még nem követsz el sértést ellenük. Ebből csak az derül ki, mennyire tudatlan vagy. Hiszen az Eddában is ez áll:

“Csekély tenger habja
csekély homokot túr,
csepp az emberi elme;
más-másképp jár sz ész,
ki-ki magának okos,
az emberiség egyenetlen.”

Fontos és ideillő a harmadik sor: “csepp az emberi elme”. Nos, Urd, Verdandi és Szkuld tudásához képest valóban az.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de a sorsistennők jobban megbüntetik azt, aki hisz bennük s úgy sérti meg őket, mint azokat, akik tudatlanul teszik ezt. Ebben is az áll, hogy soha, létezésük egyetlen percében sem követtek el jogtalanságot senki ellen, bármennyire is annak érezzük azt. Nem biztos, hogy a jelenlegi helyzet miatt van a büntetés, sőt akkor főként nem, ha “nem csináltál olyat”, sokkal inkább a múltban elkövetett tévedések miatt. Sok keleti vallás is tanítja a karmát, a tettek következményét, és ebben is a Norna, azaz a Sors (és így megszemélyesítői: Urd, Verdandi és Szkuld) jutnak érvényre. ELŐLÜK NINCS MENEKVÉS!
Az emberek bármilyen néven nevezik a Sorsot -mi, Asatru hívők Nornának-, nem mernek nem hinni benne és e félelemnek megvan az oka. (A megértést segítve: a Norna=Sors, Nornák=Sorsistennők, tehát ők hárman maguk a Norna).
Az is igaz, hogy ok nélkül nem történik semmi, így Ők sem cselekszenek értelmetlenül soha. Bárhogy gondold így, ne feledd, mégha nagyon fájdalmas is felfogni: a hiba mindig az emberben van, mindig ő okozza magának saját “végzetét”, mert mindig kell lennie valamilyen a következményeket előidéző valaminek, ami miatt megtörténik, aminek meg kell történnie. Értelmetlen tettek nincsenek, csak értelmetlennek látszóak. Például ha engem gyűlöl valaki, nem biztos, hogy annak ne lett volna korábban -esetleg egy korábbi életemben- előzménye, ami a jelenben kiváltotta a másikból eme érzést. Ez igaz fordítva is: ha valaki nekem abszolút nem szimpatikus, biztos hogy közöm volt hozzá korábban, valamilyen módon. Természetesen a szimpátiára is igaz ez. Vannak olyan helyzetek, amikor jön szembe veled valaki és nem tudod, miért, de egyből érzed azt a bizonyos vonzást és itt most nem a szerelemről szóltam. A szerelemhez is kell lennie egy alapnak az emberben, ahogy ellentétéhez is kell a másik taszítása. S így e kettőnél ugyanaz a helyzet: megvan az alap -ahogy a házaknál- és arra épül az eredménye, tehát a fal és a tető.
Általános tény, hogy NEM SZERETHETÜNK MINDENKIT! A keresztény vallásnak az a sajnálatos hibája, hogy nem értette meg ezt az alapigazságot és váltig hajtogatta az ellentétét, hogy igenis szeresd felebarátod, szeresd ellenséged, stb. Képtelen volt megérteni, hogy a világ nem lehet csak “jó” és amellett kardoskodott, hogy az ő istenük a jó, a többi -akiket mellesleg démonnak kiáltottak ki- a sötétség erőihez tartozik, így nem is érdemes foglalkozni velük, sőt! el kell üldözni őket! Hát ez baromi nagy ostobaság volt tőlük!!! Ez azt hozta magával, hogy ma is képtelenek elfogadni a másik vallását, világnézetét, véleményét és erőszakosan terjesztik a maguk “igazát”. Pedig mennyire NINCS IGAZUK!!! Ám erre most nem akarok nagyon kitérni, majd inkább egy külön írást ajánlok eme vallás legnagyobb baklövései kielemzésére.
Most azonban térjünk vissza a Nornákhoz és ahhoz, hogyan tiszteld őket. A sorsistennők nem várnak se alázatot (megalázkodás), se azt, hogy lemondj bizonyos örömökről. EZ NEM A KERESZTÉNY VALLÁS, miként azt többször is hangsúlyoztam. Nem várják el, hogy hason csússz, mint a kígyó vagy megalázkodj, csak azért, hogy jó legyen neked később. Számomra az alázatosság és a megalázkodás egy és ugyanazt jelenti, csak más a kifejezési forma. AZ ASATRU NEM ERRŐL SZÓL!!! Se az istenek, se a Nornák nem várják el tőled eme hitványságot, ami inkább állatoknak, semmint embereknek való. Persze sokan másképp vélekednek, de ez az ő dolguk.
Még meg kell jegyeznem, hogy a Nornák a világ legnagyobb tanítómesterei, csak az ember az, aki nem érti a szavaikat, nem Ők magyaráznak rosszul valamit. Tudásuk közelébe egyedül Kvaszir, Mímir és Ódin férnek a legjobban. Az istennők közül pedig Vor, Snotra és Frigg.
A Nornáknak való tiszteletet azzal fejezheted ki a legjobban az előzőekben leírtakon túl, hogy próbálod megérteni őket, figyelsz rájukés keresed az összefüggéseket, meg a következményeket előidéző okokat megpróbálod magadban feltárni. Más nem is kell nekik e három dolgon kívül:
1. nem sérted meg Őket
2. őszintén felajánlasz magadból egy darabot -ez lehet a lelked egy része vagy egy érzésed, de ez pozitív legyen!- nekik
3. megpróbálod feltérképezni az okokat és nem hagyod el magad, nem sodródsz az árral.
Ennyi éppen elég.
Eszmefuttatásom végén még csak annyit közlök veled, hogy a hozzájuk legközelebb álló isten Tyr, istennő pedig Var. Tyr a jog, az igazság, valamint a bátorság és a harc istene, Var pedig a megszegett eskük megbosszulója, úgyhogy velük is óvatosnak kell lenni, mert nagyon-nagyon nehéz kiengesztelni Őket.
Köszönöm, hogy végigolvastad írásomat, az istenek kísérjék minden léptedet!

Idun Lilith Wotansdóttir
2010.10.06.

Az Istenember túlvilági utazása

Előző írásomban meséltem, hogy olyan lettem, mint Ő.  Most a történet, immár kettőnk története következik:
Nekem is épp akkora agyaraim nőttek és majdnem olyan erőre tettem szert, mint az az isteni szépség, akit még most is jobban imádtam, mint bárki mást, bár igazából nem imádtam senkit ezen a világon, amit Midgardnak neveznek. Mikor belenéztem gyönyörű immár sárgászöld szemeibe, mindig átsuhant rajtam valamiféle erős érzelemhullám. Annyira szép volt!
-Most már soha nem fog rajtunk az öregség-mondtam Neki.
-Alaposan megszenvedtünk ezért és…-csuklott el a hangja.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Elvesztettem valami fontosat, ami régen hozzám tartozott.
Szomorú szemei láttán fájdalom mart a szívembe.
-Mégis mi az?
-Soha többé nem tudok zenélni. Érzem, hogy ez a lény, aki most vagyok, már nem az, aki ez előtt voltam.
-Sajnálom.-Mindössze ennyit tudtam kinyögni. Megfogtam gyönyörű kezét és a mellemhez szorítottam.-Én majd adok helyette mást.
-Köszönöm.
Szótlanul ballagtunk egymás mellett a sötét ösvényen.
-Tudod, melyik ez az ösvény?-kérdezte.
-Régen úgy hívták, Bal Felőli, mert nyugatra vezet innen.
-Igen, ez a szabadság eszméjének ösvénye, ahol nincsenek tanok, amik gúzsba kötnék a lelked, ahol meg kell alázkodnod a kegyelemért. Ez a magad választotta ösvény. Régen, amikor a Jobb Felőlin jártam, egyáltalán nem voltam boldog. Rájöttem, hogy amit tanítottak, mind hazug volt és hogy az Univerzum nem foglalkozik a fájdalmaiddal. Gondolom, érdekel, mit láttam, mikor átléptem azt a bizonyos határt, ami elválaszt innen e világtól.
-Mesélj!
És Ő mesélt nekem a hosszú, végtelennek tűnő úton:
-Mikor meghaltam, visszanéztem és először téged láttalak. Nagyon szomorú voltál, mert én már nem voltam többé – legalábbis a te tudomásod szerint. Ezután elémtárult a saját “halott” testem képe. Odafentről nem láttam olyan félelmetesnek és éreztem valami furát. Akkor még nem tudtam, mi az. Nem mesélem el a temetésemet meg a többit, mert felesleges, úgyis tudsz róla és nem akarom feltépni a sebeidet. Nos, mikor meghaltam, kiléptem a testemből és elindultam egy hosszú úton. Körülbelül olyan sötét volt, mint most, de kiélesedett érzékeimnek köszönhetően mindent láttam és hallottam. Teljesen egyedül voltam, nem jött elém senki. Körülöttem susogtak a sötét fák lombjai és úgy éreztem a szelet, mint itt, az életben. Kissé mintha hűvös lett volna, de ennek ellenére nem fáztam. Nem az a tipikus alagút-élmény lett az osztályrészem, mint amilyenekről olvasni szoktam, ha te nem voltál velem és nem enyhítetted magányomat.-itt egy kicsit elmosolyodott.-Tudom, tudom, nem mindig lehettél velem. De most folytatom: mikor kiértem az erdőből, megláttam egy különös fényt, benne több alakkal. Öten voltak, jól emlékszem.
-Az Őserők!
-Igen, ők voltak az istenek. Teljes valójukban láttam őket. Közel sem hasonlítanak rájuk az emberi lények, de még a vámpírok sem.
-De te hasonlítasz rájuk. Te más vagy.
-A testüket -nevezzük így- mindössze energiamező és fényburok alkotja, amin lehetetlen áthatolni. A szemük hasonló a kristályok fényéhez, de a színe meghatározhatatlan. Felépítésüket csak annyiban másolják a halandók, hogy ugyanazok a számok érvényesek, mint nálunk: két szem, egy orr, két fül, stb. Ennyiben aztán ki is merült. A korukat meghatározni lehetetlen, mert nem tudod eldönteni, hogy most nagyon fiatalok még vagy rettentő öregek. Első látásra semmifajta hibát sem látsz rajtuk, de tudtam, hogy ezeket ügyesen palástolják. Minden halandó tudja, hogy nem tökéletesek, hiszen akkor nekünk is és a világnak is annak kellene lennie. De nem vagyunk azok, se mi, sem a világ. Termetre mindannyian egyformák, ugyanolyan magasak, ugyanaz a testalkat, ugyanolyan intenzitással árad ki belőlük az energia, egyikből se erősebben. Elmondták nekem, hogy nagyon régen, több, mint 13 milliárd évvel ezelőtt egyetlen mozdulattal elindítottak egy folyamatot, amelyből kifejlődött a világnak azt a része, ahol Midgard és a körzete helyezkednek el. Ezt nevezte el az ember evolúciónak. Volt egy pont még a keletkezés előtt, amelyben az univerzum annyira összetömörült, hogy egyáltalán nem volt térfogata, a sűrűségét pedig lehetetlen volt meghatározni. Ez az állapot hasonló volt ahhoz, mintha sok nagyméretű fájlt egy .zip vagy .rar-fájlba csomagolnál. Nos, akkor ők kibontották ezt a tömörített fájlt. Ez volt az ősrobbanásnak nevezett jelenség. Az egyikük azt mondta, hogy azért kellettek hárman ehhez, mert az időnek 3 síkja: múlt, jelen és jövő van. Míg Ódin a múlt, Vilje a jelen és Ve a jövő. De tekinthetjük az elsőt a kezdetnek, avagy a világ létrejöttének, a másodikat a világunk életének, a haramadikat meg a pusztulva megújulásának. A nornák is ezen az elven léteznek. Urd megfelel Ódinnak, Verdandi Viljének és Szkuld Ve-nek. Azt mondták az istenek, hogy az ő sorsuk felett nem állnak, csak az embereké meg egyéb teremtményeké felett. Ők határozzák meg az élet kezdetét és végét. Ők egyben az élet és a halál is. Olyanok ezek a nornák, mint a római Janus isten: két arcuk van. De ez csak szimbolikusan értendő, nem fizikailag. Nem számít, milyen a vallásod, ők mindenhol megtalálnak. Más vallásokban is léteznek hozzájuk hasonló isteni lények, ezek a párkák és a moirák. Ők is ilyen szerepet töltenek be a világban, csak míg a nornák északon ténykednek, addig a másikak délen. Egymással nem tartják a kapcsolatot, mert nincs szükség erre. Úgy tartom, hogy a moirák jobb-, míg a párkák központja Dél-Európa balfelőli részén helyezkedik el. Azonban egyik csoportot sem lehet azonosítani a másikkal, mivel mindegyik különálló. Így a három központ egy háromszöget alkot, amit az istenek Végzet-háromszögnek neveznek. De ez szintén csak egy szimbólum, mert nem azt jelenti, hogy az ezt behatároló területen több esemény történne, mint bárhol másutt a világban. Amit viszont tudhatok még, hogy a nornák és a többi sorsistennő öröktől fogva léteznek, az istenek csak később fejlődtek ki, de nem tudom, miféle módon. Az északi mitológia szerint óriásiok voltak anno, de nem tudom, ez mennyire hihető, ugyanis egyik isten se világosított fel a származásáról.
-Tehát akkor a nornák akarták, hogy én kiássalak téged.
-Az egész el volt rendezve. Habár a nornák érzelmileg teljesen függetlenek mindentől, egy kiválóan sikerült konstrukciót vagy visszavesznek vagy élni hagynak. Ez csak rajtuk múlik. A világ azért nem esett még darabjaira, mert ezek a lények teljes egyetértésben végzik a feladatukat, mert a döntés és a megegyezés mindkét félnek jó. Nekik teljesen mindegy, hogy valaki életben marad vagy meghal, minden megy tovább, csak nálunk van rövid pangás, ami az érzelmeknek tekinthető. Régen az istenek, mikor elindították azt a bizonyos folyamatot, volt egy vágyuk. Aztán az újra előtört, amikor az ember kifejlődött a közös ősből. Azóta már mindezt teljesen levetkőzték. tragédiák történnek, és ők halálos nyugalommal állnak és nézik, ahogy sírnak az emberek. Nekik az érzelmek bárminemű formája hatalmas teher lenne, ezért soha nem alkalmazzák őket. És tudod, mi az oka annak, hogy egy művész nem képes kétszer ugyanazt a képet lefesteni? Ez is egy olyan tulajdonsága az embernek, amit a fejlődése során egyszerűen lemásolt az istenektől: mindig valami mást, valami jobbat, valami fejlettebbet alkotni. Tehát nincs ciklikus világegyetem. Amikor ott álltam előttük, láttam a teljes Világegyetemet, amely habár nem végtelen, de állandóan tágul és fejlődik. Tegyük fel, hogy kihal mindennemű élet az összes bolygón és a galaxisok egyszerűen a semmibe vesznek mindennel együtt, végül pedig nem marad más csak az üresség. Nos ez a nulla-pont, az abszolút semmi. Az isteneknek ekkor magukból kellene létrehozni valamit, de ha elvesznek magukból, akkor már nem a régiek, nem azok, akik voltak. Ezt tehát elvetem. Nyilván csak egyetlen lehetőség maradt: önmaguk elpusztítása, hiszen a semmin már nincs értelme “uralkodni”. Velük együtt megszűnnének a más családokba tartozó istenek, a nornák, a moirák és a párkák is. Az lenne az abszolút, soha véget nem érő megsemmisülés, olyan állapot, amiből képtelenség lenne felépülni.
-Éppen ezért nem engedik meg egyikük sem, hogy megsemmisüljön a teljes világ. Érdekes, különféle vallások tanai szólnak a világvégéről, más szóval ragnarök vagy apokalipszis… de ez lehetetlen.
-A vallások az istenek szerint csak maguk választotta teher az emberiségnek. Nekik semmi közük hozzá, nem is érdekli őket. Ők azért vannak, hogy a világot egyensúlyban tartsák.
Eszembe jutott az indiai tanok Brahma, Visnu és Siva hármassága. Vajon a mmi isteneink is így élhetnek? Tehát Ve feladata, hogy amit Odin elindított velük együtt, Vilje meg fenntart, abból ő részeket romboljon le, hogy később újraépítkezhessenek a romokból?
-Miért van az a sok katasztrófa?
-Mielőtt megszületett az Univerzum, életbe léptek bizonyos ésszerű és eléggé könyörtelen szabályok. Van egy hatalmas földterület a folyóparton, rajta rengeteg mennyiségű fával. Erről a területről csak X mennyiségű fa vágható ki büntetlenül, de az ember kivágja ennek a háromszorosát. A talaj, lévén nincs segítsége felszívni a vizet, ezért kiereszti magából, hogy úgymond meg ne fulladjon. A halott gyökerek szintén nem képesek felszívni a vizet, ezért árvíz lesz a vége. Hidd el, életem, mindent olyan egyszerű megérteni itt. Ugyanez a helyzet a tűzvésszel: ha valaki felelőtlenül eldob egy csikket és az szerencsétlenségére éghető részre lel, értelemszerűen meggyullad, a lángok pedig falják tovább a többi mindent, ami az útjukba kerül. Félelmetesnek tűnik, de éppen az ésszerűsége miatt az. Se a nornák, se az istenek számára nincsenek akaratuktól függetlenül megtörtént események, azaz véletlenek.
Az Istenember felnézett az éjszakai égboltra.
-Hihetetlen, milyen parányinak tűnnek így távolról ezek a csillagok, de ha eléjük kerülnél, mindjárt más lenne a helyzet.
-Akkor már te vesznél el mellettük.
-Hidd el, lesz időnk még jobban megérteni az egész rendszer működését, csak türelemmel kell lenned neked is.

Én ráérek-gondoltam, hiszen annyi időm van még – Vele.
Amióta visszajött, azóta folyamatosan figyeltem Őt: a bőrét, a szemeit, a mozdulatait, mindent. A szememben valóban isten-szerűnek tűnt, sőt egy olyan istennek, aki meghalt és kikelt a sírjából – vérszívóként. Ő egyszerre volt sötét és fényes, vad és érzéki, s úgy tűnt, mintha egy lépcsőfokot lépett volna felfelé az evolúció létráján.
Ha majd megmutatkozik a többiek előtt, el fognak ájulni Tőle.
-Mindig is Te voltál nekem a legszebb-mondtam Neki és átöleltem.
-Ott lent, a sírban megtanultam valamit.
-Én tudom: azt, hogy Te vagy a legérzékibb teremtés!
-Nem egészen. Azt, hogy nekem hatalmam van a világ felett és ezt ki is fogom használni.
-Mindenki imád Téged, aki meg nem, az ostoba és az nem való Hozzád! Az még azt sem érdemli meg, hogy a sárt lenyalja a cipőtalpadról.
Ilyen és ehhez hasonló üresnek látszó párbeszédekkel ütöttük el az időt. Az Istenember hirtelen felkapta a fejét.
-Mindjárt itt a hajnal! Mennünk kell.
-Veled bárhová.
Úgy döntöttem, még nem fedem fel Őt a többiek előtt.

Az erdő szélén állt egy kisebb ház, az Ő rejteke, arra az időre, amikor el akart vonulni a világ elől és csak a zenének élni. Ilyenkor nem zavarhatta senki.
Emlékszem egy esetre, még régebbről, amikor behívott magához, hogy csak ketten legyünk és valaki megzavarta elmélyült társalgásunkat. Akkor épp rossz kedvében találta az illető és eléggé drágán megfizetett azért, mert csak úgy ránk rontott. Az Istenember megragadta a gallérjánál fogva és kis híján falhoz vágta. A szemei mocsársárgára váltottak, arca elborult és szinte vicsorgott.
-Még egyszer ne merd ezt tenni, mert nagyon  megbánod! Soha többé! Eridj innét!
A férfi nem szólt semmit, rémülten hátrált ki tőlünk.
-Na, erre jól ráijesztettél.
Néha jó érzés volt felidézni az emlékeket, mintha évtizedekkel ezelőtt történtek volna, pedig csak néhány hónapja vagy 1-2 éve estek meg.

-Egyszer, mikor már megjelent az ajtódban a Halál, volt egy különös álmom Rólad. Azt álmodtam, hogy elhamvasztottak és loptam a hamvaidból, amit egy világos, faragatlan fakoporsóban találtam.
-Ez érdekes. És tudod, mit jelent?
-Akkor már tudtam, mi vár rád és egyszerűen nem voltam hajlandó elfogadni a halálodat.
-Te még a hamvaimból is feltámasztottál volna.
-Vagy ha nem sikerül, utánad megyek.
-Életem, nincs jogom megakadályozni, az kizárólag a te döntésed lett volna. Ha te mindenáron a halált akartad volna választani az élet helyett…
-Nélküled nem élet az élet, csak sivár sírhalom.
-Én úgy érzem, hogy a szerelmeds, illetva az imádatod már nagyon mély irántam. Soha senki, se ismerős, főként nem idegen nem érzett ennyire erősen, mint te. Ezt felettébb érdekesnek találom, hiszen elmondásod szerint  önmagadat meg szinte utálod amiatt, amilyen vagy.
-Tudom, hogy Te sokkal többet érsz! Sokkal szebb vagy, sokkal erősebb, tehetségesebb, határozottabb. Mágnesként vonzod az ellenségeidet is, hiszen titokban ők is olyanok akarnak lenni, mint te. Olyan, akit látszólag utálnak, csak azért, mert nekik nem jutott ennyi.
-Ezek az emberek szánalmasak. Annyira sötétek, hogy nem értik meg, nem látják be, hogy az utálatukkal csak engem erősítenek. Nem érzik bennem azt az átalakító-energiát, ami képes átformálni az irántam való gyűlöletüket erővé. Hitvány tömeglények. Undorító massza.
-Én mindig megvetettem őket, főleg akkor, amikor a Városban hallottam, amit Rólad mondtak.
-Én mindent hallottam, mindent tudok. De ez az Erdő, az én titkos, illetve sajnos már nem egészen titkos rejtekem, ahol semmi bántás nem ér majd egyikőnket sem. Míg a Város a pletyka és a folyamatos mozgás helye, addig az Erdő a csendé és az elmélyülésé. Itt jobban szeretek.
-Akkor maradjunk itt!
-Mivel már elvesztettem a képességemet a zenélésre, az örök fiatalságért és a sebezhetetlenségért cserébe, így visszavonulok. Én vezettem a Várost, de most már átadom valaki másnak. Elegem volt az elmét és testet-lelket felőrlő intrikákból, egymás szemébe való hazudozásból, a kibeszélésekből. A fák nem szólnak meg, nem irigyek és legfőképp nem hazudnak. Hidd el, a természet -mégha nem is törődik az emberek és a vámpírok – itt egy mosoly – kisebb-nagyobb gondjaival, azért lehetőséget biztosít az önellátásra és ha útjában vagy neki, azt őszintén ki is fejezi.
-A katasztrófák erre egyértelmű példák.
-Ne hidd azt, hogy a természet nem látja, mit teszel. Olyan a szeme, mint a Nagy Testvér: állandóan körbejár és mindent lát. Egy ideig tűr, aztán -talán bosszúvágytól fűtve- kíméletlenül lecsap. Nem érdekli sem a gyerek, sem az öreg, sem a nő, semmi. Ő az a típusú erő, aki sosem kér bocsánatot, mert nincs kinek felelnie a tetteiért. Az istenek itthagytak minket vele és a túlélésünk csakis kizárólag a saját ügyességünkön múlik. Ha valaki csak ül és várja a csodát -ami természetesen sosem jön el, mert nem létezik-, az soha nem fog semmire sem jutni. Egy valamit megtanultam odalent: ne a vallásoktól várd, hogy jobb legyen, hanem te magad tégy azért. A vallások csak lélekrontó ideológiák, mindegyik ok arra, hogy tönkretedd a másikat, ahogy csak tudod. De ez nem jelenti azt, hogy magyarázat is lehet, mert nagyon nem az. Azzal, hogy felgyújtod valaki házát, csak mert ez vagy ez a vallásod, a másiknak meg más, az nem magyarázat a tettedre. pedig hányszor, de hányszor megtették ezt már!
-Vajon azok megkapták, ami jár érte?
-Így vagy úgy, de előbb-utóbb mindenki megkapja, ami jár neki. A sors nem felejt.

Azon a hajnalon rengeteget tanultam ettől a hihetetlenül intelligens vámpírtól.

Gyáva népnek…

Gyáva népnek nincs hazája,
elsodorja tenger árja,
letapossák gonosz népek,
nekik szól e gyászos ének.

Jön a gyáva, ki halni nem mer,
A Halál érte aggkorában jő el.
Kerüli a csatateret,
úgy bujdos, mint galád tetvek.

Testét tömegsírba dobják,
nevét örökre elhantolják.
Nincs hazája gyáva népnek,
nekik szól e gyászos ének.

Bólogató jánosoknak,
kik nemtörődve szivaroznak,
és közben eladják az országot,
azt hiszik, megnyernek sok államot.

Hallgass ide te gyáva nép,
téged az únió szed szét,
elveszi a földjeidet,
államosítja a kölykeidet.

Nem lesz ruhád, nem lesz étked,
se lakásod, se pénzed.
Meglásd egyszer arra ébredsz,
hogy ajtódon bekopog a Végzet.

Akkor aztán jajgathatsz,
harc után fegyvert foghatsz;
Nincsen egy szál rongyod,
válladat görnyeszti majd millió gondod.

Rabigába kerülsz, meglásd,
nincsen neked többé hazád:
Neked szól e gyászos ének,
nincs hazája e hitvány népnek.

Nem menekülhetsz – Avagy a két tábor: akik megértik és akik nem

Terraformálás, avagy más bolygók, holdak föld-szerűvé, azaz lakhatóvá tétele.
Több folyóiratot olvastam már hasonló témákkal kapcsolatban. Vajon, tényleg ennyire rossz lenne a helyzet, hogy már a múlt század közepe előtt is ezen gondolkodott az emberiség egy része: terraformálás, azaz más, látszólag lakhatatlan bolygók Föld-szerűvé tétele. Bizony, nem tagadhatjuk, nagyon rosszul áll a szénánk. Abba, hogyan kellett volna megelőzni a mostani állapotokat, inkább nem térnék ki, mert egyrészt hosszú és számodra nagyon unalmas lenne, másrészt meg rögtön tiltakozni kezdenél és nem értenéd meg.

Most a jelenről írok. Földünk, a Naprendszer -mai tudásunk szerint- egyetlen lakható bolygója hatalmas változáson ment át és eme változás inkább negatívnak, mint pozitívnak bizonyult. Sok helyen hallani, hogy folyók, tavak száradnak ki, elsivatagosodik a Föld felszíne és egyre kevesebb a lakható terület és az iható víz. Erről nagyrészt mi tehetünk és az Univerzum nem fog könyörülni a szegény, piciny, gyenge emberi lényeken, hanem könyörtelenül lesújt. Ha azt hiszed, hogy bármilyen hit, vallás, filozófia megvéd, nagyon tévedsz vagy mérhetetlenül önhitt és ostoba vagy. A te életed semmit, de semmit se jelent. Tiltakozhatsz, üvöltözhetsz, ezzel csak az én igazamat ismered el. Nézz csak magadra: anyagból vagy, ha meghalsz, és a tested nem égetik el, férgek és kukacok fogják felzabálni pusztuló testedet. Anyagból vagy, ami nem tart örökké. Ha eljön az időd, a Halál könyörtelenül lecsukja a szemed és elveszi az összes életszikrádat, ami benned van. De jó pár önhitt és beképzelt, tudósnak mondott emberi hulladék meg akarja mutatni, hogy majd ők legyőzik a Halált vagy legalább megpróbálják olyan sokáig nyújtani az élet fonalát, amíg csak bírják. csak a következményekre nem gondolnak.

Az elmúlt hetekben olvastam a neten, hogy néhány idióta brit tudós több ezer évre akarja kitolni az élet határát. Na erre már azt hittem, dobok egy hátast. Nem elég, hogy mennyire lezüllesztette az emberiség a saját vackát, még több ember legyen a földön és még több lakható hely tűnjön el. Még ennyi élelem és víz se legyen, a helyről meg már nem is beszélek. De ők, az okosak, majd megmutatják. Nagyon remélem, ebből nem lesz semmi. Gondolkozz csak el: ha már 80-90 évesen “halálra unod magad”, akkor mi lenne, ha 2000 évig élnél? Ki tartana el? És el tudod képzelni, hogy majd évtizedenként mindig képes leszel alkalmazkodni az újabbnál újabb társadalmakhoz? Hogy olyan leszel, mint a fantasztikus regényekben a vámpírok, akik évszázadokat megélnek és nem jelent nekik semmit az efféle alkalmazkodás? De még ők is elunják a saját életüket. Én nem óhajtom megtudni még azt se, milyen száz évig élni. Hetven éves korodban elküldenek nyugdíjba és évtizedeket (vagy több ezer év esetén évszázadokat) csak vagy, az életed egy rakás szar. Köszönöm, nem kérek belőle.

Egyszerűen sok mindent képtelen vagyok megérteni. Ha az életed semmit sem ér, mert másokra vagy ráutalva, akkor miért az az erős ragaszkodás ahhoz az életnek nem nevezhető szarhoz, amiben létezel? Sosem gondoltál bele, hogy egyszer úgyis eljön érted a Kaszás és csak értelmetlen időhúzás, amit csinálsz??? Ez is az önhittséged és a fennhéjázásod káros mellékterméke, de véletlenül sem ismernéd el, hogy nekem van igazam! Én vagyok a szemét, az aljas, aki a pusztulásod kívánja és miért? Mert jogosnak érzem! Sajnos, az evolúció nem arra lett kitalálva, hogy a társadalmi problémákkal foglalkozzon, az a mi feladatunk. Társadalmi lények vagyunk, mert így élünk, nem vad hordaként. De azt mondják: amit főztél, edd is meg. Itt sok humanitárius szemléletű elmerokkantnak le kellene nyomni a torkán azt a rágós falatot, amit készített és amit meg akar zabáltatni veled. Persze én vagyok az egoista mizantróp, aki majd ha mindenkit kinyír maga körül, egymaga elfoglalja ezt a bolygót és istenként fog uralkodni a megmaradt élőlények fölött: húsukat zabálva, vérüket idva stb. Nem. Ez az egoista mizantrópnak beállított lény meg akarja mutatni neked a fényt és kivezetni a szellemi sötétségből, amiben most élsz, mert a nagyokosok ezt mondták neked, hogy ez a jó. Te meg engedelmes kis birkaként bevetted és hamarosan fulladni fogsz tőle. De sebaj. Majd ha már teljesen megfulladtál, akkor majd rájössz arra, hogy nekem volt igazam. De akkor már nagyon késő lesz és verheted a fejed a falba. Rohadtul sajnálom, de annyira ostoba vagy, hogy csak így lehet veled beszélni, így értesz szót! Én nem tudom, miért voltál olyan ostoba, hogy lenyeld ezt a szart, de ez a te dolgod. Úgy látszik, előtte jól orrba vertek, mint egy rühes kutyát, és elment a szaglásod, talán el is tört az orrod és nem érezted, mennyire bűzölög a szar az orrod előtt. Nagyon sajnálom, de én már kilométerekről megéreztem, hogy itt valami nagyon bűzlik. Hihetetlen, hogy mit el nem tudtak hitetni veled. És mindezt körítették a felebaráti szeretettel meg hasonló hülyeségekkel. Te meg reménykedtél, hogy ők olyanok is, úgy is élnek ahogy mondják. Mondták, hogy támogasd a szegény elesetteket, mert az a helyes. Csak te, az ostoba nem láttad meg, hogy az a szegény elesett mennyire alattomos élősködő lény. Látom, még most is tiltakozol. De tudod mit? Én feladtam, menj a francba, menj tovább! Te nem közénk való vagy!

Most akkor következzen a másik. Látom, te figyelsz és érted a szavaimat. Nem azt mondom, hogy függeszd rám a tekintetedet, de látom, hogy erős vagy. egy szellemi géniusz, aki még sokra viheti. De abba ne reménykedj, hogy majd mi ketten megváltjuk a világot. Nem fogjuk. A mi dolgunk összegyűjteni az elitet, a kiemelkedőket (nem, nem kiválasztottakról van szó, félre ne érts! Az teljesen más), azokat, akikben megvan az a bizonyos “Sötét Láng”, és ez a Láng körül is vesz. Ebből tudsz te kiragyogni, nem a fényességből, amiről egy-két haszontalan vallás papol. Hogy te ragyogj, körülötted annyi sötétségnek kell lenni, hogy ez elegendő legyen a te ragyogásodhoz. De nem az elmédben, mint annak a csoportnak, akinek az egyik tagját épp az előbb zavartam el, látván, hogy mennyire sötét. Azon túl meg ott a világ, ami vár rád. Te vagy az, aki tudja, hogy nem menekülhet senki a Végzettől, mert ez előre meg van írva neked is és nekem is. És ez így a jó. Ez az evolúció egyik törvénye. Képzeld csak el, ha nem halna meg senki, mennyi fölösleges egyén lenne még??? Látom, te ezt felfogod ésszel, de az a másik, az az elmekárosult nem. De vele tovább ne is foglalkozzunk, itt lezártuk a témát. Most te vagy a lényeg. Te, aki nem hiszel naivan, hogy majd ilyen meg olyan “csodák” megváltoztatják a világot. Megmondom neked: csodák nincsenek, azokat az emberiség találta ki a maga vigasztalására. Ebből is látszik, mennyire semmitérő az életük. Csodákra, jelenésekre támaszkodnak, mert más nincs, ami átsegítené őket a holtponton. Nem önmaguk istenei, akiknek nem kell elmagyarázni, hogy az életük az Univerzum számára semmit, de semmit nem jelent. Imákkal fordulnak az isteneikhez, mert azt hiszik, ők azért vannak, hogy vezetgessék őket. Inkább odaadják az életüket és rábízzák a sorsukat egy teljesen idegen és érdektelen lény kezébe, aki természetesen nem foglalkozik az apró-cseprő gondjaikkal. Ez a lény túl rideg ahhoz, hogy érzelmeket mutasson ki: szeretetet, megbánást, együttérzést… de még csak nem is utálja őket, még annyiba se veszi egyiket sem. Ha jön egy tornádó vagy cunami, csak tétlenül végignézi a szenvedésüket és kész. Ennyi. Sőt, kimondom: ezek a lények már annyira de annyira fejlettek, hogy nincs szükségük érzelmekre ahhoz, hogy élni tudjanak, lévén, ha képesek önállóan, egymástól függetlenül létezni, akkor nincs szükségük se a másik és főleg nem a te segítségedre. Ugyan, mit tudnál segíteni nekik? Nonszensz.

Ha kicsit rossz a helyzet, elkezdek gondolkodni. Nem hinni, gondolkodni. A hit nem elég és semmire se jó. Csak önámítás. Más hinni és más tudni valamit. Ha csak hiszed, hogy majd ők segítenek rajtad, ki kell ábrándítsalak: ők nem azért léteznek, nem az a szerepük. Nem a dajkáid, de ezt már egyszer leírtam, ha jól emlékszem. Többször nem is fogom. Ha vagy olyan értelmes, megérted. És szerintem vagy annyira értelmes. Itt mindennek megvan a maga helye, csak az ember csinált káoszt maga körül. De ahogy mondják, így mondaná a Világ is, amiben élünk: amit főztél, edd is meg. Engem nem érdekel a nyomorod, amit magadnak okoztál.

Úgyhogy a más bolygókra való menekülés sem jelent mást átmeneti megoldásnál. Majd ott is ugyanúgy elszaporodnak és leélnek mindent, aztán kezdhetik előröl az egészet, amíg a Norna meg nem unja a hülye kis játékaikat és be nem int nekik.

Most aztán nagyra nyíltak a szemeid és végre beláttad, hogy mennyire egyedül vagy, mennyire semmit sem ér az életed nekik. Csak tanulj továbbra is és járj nyitott szemmel!

A terraformálás

A terraformálás bolygók és holdak földszerűvé alakítását, lakhatóvá tételét jelenti. A hőmérséklet, az atmoszféra és egyéb természeti tényezők mellett az élővilág olyan megváltoztatása, amely az ember számára is elfogadható körülményeket teremt. A terraformálás ötlete jelen van a sci-fi irodalomban és a modern tudományban egyaránt. Ezt az elnevezést valószínűleg Jack Williamson találta ki egy sci-fi történetében („Collision Orbit”), melyet 1942-ben publikáltak. A Földdel kapcsolatos tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy egy bolygó környezete kellő óvatossággal bizonyos mértékig átalakítható. Azonban arról, hogy hogyan lehet megalkotni egy Földhöz hasonlatos bioszférát egy másik égitesten, egyelőre még csak elképzelések vannak.

A Mars:

Számos tanulmány és vizsgálat készült a bolygó felmelegítésének és atmoszférájának megváltoztatása lehetőségeiről. A Mars távolabb van a Naptól, mint a Föld, ezért ott kevesebb a fény (a földinek csupán 43%-a), az átlagos középhőmérséklet mínusz 60 Celsius körül van. Nincs szabad víz, még a szén-dioxid is csak megfagyott állapotban (szárazjég formájában) található a felszínén. De Naprendszerünk összes többi bolygója közül jelenlegi ismereteink alapján mégis ez a bolygó tűnik a legalkalmasabbnak.

A Vénusz:

A legfontosabb feladatok a vénuszi légkör sűrűségének, és hőmérsékletének csökkentése, valamint csökkenteni kell a 243 napos tengelyforgási idejét, hogy rövidebb nap-éj ciklust hozzunk létre. Ezek mellett megoldást kell találni a bolygót érő kozmikus sugárzásokra is.