Emberi csontokból épült
vérrel összetapasztott
kozmikus váraitokban lézengtek,
míg eljön az ítélet napja,
mit annyira áhítottatok.

Akkor majd a Sötétségben
meglátom a ti sötétségetek.
Agyam minden sejtjét
Ellepi a gyűlölet és a harag
és eljön a Nagy Mészárlás Ideje

Látom a tőrt a kezemben
és egy oltárt, mely kőből épült.
Tőrt ragadok,
kioltom földi létezésetek!

Oltáron a véred,
nem menekülsz!
Oltáron a véred,
A Sötétségben te is elmerülsz!

Felfalnak a Sötét Lángok,
melyek körülöttem ragyognak
a magam istene vagyok,
te csak egy közönséges szolga.

Látom a tőrt a kezemben
és az oltárom, mely kőből épült
tőrt ragadok,
kioltom földi létezésetek!

Nem menekülhetsz a sorsodtól,
mit neked szánok,
nem menekülhetsz a rettenetes képektől
melyeket rád bocsátok!

Oltáron a véred,
nem menekülsz!
Oltáron a véred,
A Sötétségben te is elmerülsz!

Feláldozlak oltáromon
kioltom életed,
nem számítasz már
senkinek sem

Ne hidd, hogy az istened segít majd
elfordítja tőled arcát és jót röhög kínjaidon.
Nem számít a léted,
a föld majd elnyeli véred.

Nincs egy isten se,
aki megvédene,
nincs egy isten se,
aki rád emelné óvó tekintetét.

Látom a tőröm a kezemben
és az oltárom, a kőből valót:
feláldozlak ezen az oltáron,
melyen az isten én vagyok.