Kagiri Ushumgal (fordítási részlet)

Kezdetben a sötétség uralkodott és a Káosz volt minden.
Tiamat, a Káosz anyja, Absuval, a mélységek atyjával együtt uralkodott az örök sötétség és a tökéletes csend fölött.
Tiamat és Absu együtt formálták az ősi Káosz-óceánt. Absu édes vize keveredett Tiamat sós vizével, mikor ők együtt álmodták sötét álmaikat. De a kettő ősi álma alatt a sötétségből a Káosszal összeegyeztethetetlen tisztátalan energiák kezdtek formálódni a sötétségben.
A Káosz Anyjának és a Mélységek Apjának sötét mélyálmokból való felébredése nélkül a tisztátalan energiák egyre csak nőttek és aljas lázadó istenségek kezdtek feltűnnni. A káoszellenes erők formát öltöttek és értéktelen fattyú-istenek manifesztálták a hamis fényt.
Ezek között az új istenségek között az Enki nevezetű volt a legerősebb.
Enki vált a fattyú és értéktelen istenségek uralkodójává és királyává.
És a tökéletes csend és éj nem volt többé tökéletes, mert tönkretették a fattyak.
Gyűlöletteli szemeikkel látták, milyen ocsmány fattyak formálódtak meg.
Absu, a Mélységek apja felébredt mély álmából és haragra gerjedt. Tiamat a Káosz Anyja is felébredt és megtelt utálattal.
Undorodva néztek végig az új isteneken. Ez lehangolta Tiamatot és Absu megtelt bosszúvággyal.
Egura a Mélység fekete vize el tudta hallgattatni a nyomorúlt új istenek vidám nevetését. A mélységek köde el tudta rejteni az új istenek jelenlétét.
A viselkedésük iszonyatossá vált a Mélységek apjának, és Absu tombolt, gyűlölettel telt meg.
Haragjában a Káosz-sárkány Tiamathoz fordult és mondta:
“A fattyú istenek tettei visszataszítóak nekem,mivel már nem látok semmi nyugalmat sem alvást a sötétségben. Megsemmisítem és tönkre fogom tenni a tetteiket, hogy a Káosz tisztaságát visszahelyezhessük, hogy még egyszer tudjunk álmodni a legsötétebb álmainkat.”
Amikor Tiamat meghallotta ezeket a szavakat megtelt örömmel és így kiáltott férjének:
“Semmisítsd meg őket, akik az álmaimból teremtettek, mivel a tetteik ellenszenvesek nekem. Irtsd ki ezeket a lázadó isteneket, hitvesem, és megint álmodni fogsz az én ölelésemben hatalmas sötét álmokat.”
Amikor Absu hallotta ezt, az arca fellángolt abból a gonoszságból, amire a fattyú istenekre, a saját undorító ivadékaira gondolt. Amikor az új istenek látták apjuk körül a gyűlölet fényudvarát, megteltek rettegéssel. A fattyak Enkihez, királyukhoz menekültek és elmondták neki:
“A Mélység készen áll a háborúra és a mindenható Káosz-sárkány előadja a bosszúja átkát.”
Enki hallotta ezt és megtelt félelemmel, de ő volt a leggyávább közülük, ezt mondta szolgáinak:
“Mérgezzük meg a Mélységek vizeit és ha a Mélységek ereje a sötétségben fekszik, akkor vigyük fényünket a sötétségbe, amely megvakíthatja apánkat, Absut, egyesítsük erőinket, és így pusztítsuk el őt. Absu büszke és nem száőmít gyávaságra. Engedd meg nekünk, hogy lesből támadhassuk meg őt, és mágiánkkal lesüllyesszük a halál vizébe, így ő őrökké a halál álmait álmodhatja.”
Absu, a Mélységek Atyja felébredt álmából és felkészítette magát a csatára, de a gyáva istenek hamis fényükkel megvakították őt és megmérgezték a vizét. Megtámadták és halál-álomba küldték. A felháborító fattyú isteneket örömmel töltötte el, és tiszta eksztázisban közösültek azért hogy új életet hozzanak létre. Így a fény istenei megünnepelték csalóka győzelmüket, és a gyáva Enki, a fattyak királya így szólt hozzájuk:
“Építsünk egy templomot, és megszentségtelenítve halott apánk nevét, nevezzük el Absunak. Hozzunk létre töb életet ebben a templomban, a Káoszt ellesúlyozandó.”
Mikor a többi isten hallotta ezt, utálatos örömmel töltötte el őket. Azon a földön, ahol gyáva módon legyőzték Absut, építettek egy templomot. Hogy meggyalázzák a Káoszt, elnevezték Absunak.
Az Absuról elnevezett templomban Enki a szennyes kurvájával, Damkinával közösült. Absu templomában fogant meg a fiuk, Marduk. A szajha Damkina méhéből született meg Marduk,  és a fény istenei elárasztották őt ajándékaikkal. Az összes fattyú isten odaadta az erejét neki. Marduk a legerőteljesebbé vált közöttük, éppolyan gyáva, mint csaló apja, Enki.
A hatalmas Tiamat, a Káosz Anyja, Tiamat anya, a Káosz sárkány felébredve álmából gyűlölettel és haraggal telt meg, és kísértő üvöltése széthangzott a mélységen és sötéten át. Tiamat sikításait hallották Nar Mattaruban, és a sikításai olyanok voltak, mint egy vihar miközben megkorbácsoltak minden lelket őt kivéve, aki Da-Ra-Es Ku-Kuga Bar Shegben maradt.
Kint, Da-Ra-Es Ku-Kuga Bar-Sheglegsötétebb barlangkaiból a bosszú szelleme megközelítette Tiamatot és szól t hozzá:
“A hitvesedet megölték a gyáva fattyú istenek, Absut megölték az utálatos fattyú istenek. Csaló útjaikáltal  megölték az apánkat, és a mocskuk megszentségtelenítette a Káosz sötétségét. Toroljuk meg a szeretett apánkat, ó, Káosz Anyja, bosszuljuk meg a halálát, ó hatalmas Sárkány!”
Amikor Tiamat hallotta ezt a beszédet, ez elégedett lett, és kiáltott a sötétségben:
“A bosszú ideje közel van! Az utálat szelei tombolni fognak és a rombolás tüze el fog égetni minden életet! A bosszú szelleme a bánat álmából ébresztett fel engem és most meg fogjuk torolni Absu halálát!”
A varázslatával Tiamat előhozta az élő sötétséget. A gonoszság démonai és a Káosz istenei megidéztettek és mindannyian összegyűltek a Sárkány trónja alatt. Haragban félbeszakítás nélkül esküdtek össze miközben várták a csatát. Dühben és haragban tartottak egy tanácsot hogy tervezzék meg a közelgő háborút. Tiamat, aki haraggal telt, mágiájával előadta az ősi konjurációt, és varázslatával előhozta Huburt, a főpapnőjét. Hubur, démonok teremtője. Hubur Tiamat haraggal teli árnyéka.
Tiamat beszélt Huburhoz:
“Hozd létre a bosszú légióit, a zavar démonait, teremtsd meg a rombolás isteneit, értem, Tiamatért, a Káosz istenei közül a legősibbért és legerősebbért, követeld az új istenek vérét áldozatként! Hozz létre a Káosz-harcosokból több sereget, akik meg fogják torolni Absu halálát. Teremtsd meg a Káosz bosszúállóit, hűséges Huburom és torold meg a Sárkány gyötrelmét.”
Hubur meghajolt a Sárkány trónja előtt és fekete mágiájával sárkány szörnyeket hozott létre éles és irgalmatlan agyarakkal. Vér helyett oldódó méreggel töltötte meg a vénáikat. A harag óriási sárkányait hatalommal és félelemmel ruházta fel. Megengedte nekik, hogy viseljék a terror auráját és istenné tette őket, hogy azokat, akiknek szándékukban állt ártani nekik, megsemmisítsék. Hubur sorba állította a Hydrát, a tomboló sárkányt, és Lahamut, a nagy oroszlánt, a dühöngő vadászkutyát és a skorpióembert. Nagyszerű vihardémonok, a halember és a sárkányok mindannyian hordozták a könyörtelen fegyvereket a csata félelme nélkül. Tizenegy haraggal teli Káosz-isten, akinek a fajtájával előállt. És mikor mindent előkészítettek, Hubur letérdelt, a Nagy Sárkány, Tiamat előtt.
Tiamat, a megszemélyesített Őskáosz gyűlöletteli hanggal kiáltott Huburnak:
“Hubur, saját árnyékom és hűséges papnőm, elégedett vagyok azzal, amit teremtettél, de ki fogja teljes győzelemre vezetni a Tizenegyet és ki hozza el áldozatként a fattyú istenek szétszakított lelkeit?”
Amikor Hubur hallotta a Káosz Sárkány kérdését, fekete mágiájával előhozta a hitvesét. Előhívta a Káosz hatalmas hercegét, a háború urát, Kingut. Tiamat trónja előtt magasztalta Kingut. És Tiamat nevében Hubur Kingut választotta a sereg vezetésére.
Reklámok

Nagy ateista könyv (részletek) 2. rész

Viola Zoltán

Nagy Ateista Könyv

Verzió: 4.4.1

2011

A mű elektronikus változatára a Creative Commons – Attribution-NonCommercial-NoDerivs (Jelöld meg!-Ne add el!-Ne változtasd!) licenc feltételei érvényesek: a művet a felhasználó másolhatja, többszörözheti, amennyiben feltünteti a szerző nevét és a mű címét, de nem módosíthatja, nem dolgozhatja át és kereskedelmi célra sem használhatja fel. A műre vonatkozó felhasználási feltételek részletes szövege az alábbi címen tekinthető meg: http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/deed.hu

“Miért vannak vallások a világban?

Ez afféle fundi-érvvel kapcsolatban merülhet fel, ha például a fundi ezzel rukkol elő:

Ha ti ateisták hisztek az evolúcióban, akkor abban is hinnetek kell, hogy minden emberi érzelem amiatt jött létre, mert hasznos az embernek, hasznos kell legyen tehát a vallás is, vagyis amikor ellene hadakoztok, rosszat cselekedtek!

A fenti érvből annyi igaz, hogy mi ateisták hiszünk az evolúcióban, és az is, hogy minden emberi érzelem az evolúció (törzsfejlődés) során alakult ki. Nem okvetlenül igaz azonban az, hogy okvetlenül adaptív minden hitünk, meggyőződésünk, általában kulturális szokásunk! Minden vallás egyfajta mémkomplex, mert a kultúra része, a kultúra pedig az emberiség mémjeinek összessége, márpedig a memetológia szerint cseppet sem biztos, hogy egy mém amiatt terjed el, mert okvetlenül hasznos az embereknek!

Ami a vallást illeti, ez véleményem szerint egyfajta elmebetegség. Annyi azonban igaz, hogy az a hajlamunk, ami eme elmebetegség kialakulását elősegíti némelyekben, szintén az evolúció során került be érzelmeink repertoárjába, s eredetileg valóban hasznos volt! Nézzük csak meg, miről is van szó?

A vallás lényegében a Stockholm-szindróma elfajult esetének tekinthető. E szindróma egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét; lényege az, amikor a túszok – általában kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek – szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Ez furcsa; józan ésszel azt hihetnők, hogy gyűlölniük kéne őket! Általában ez így is van; olykor azonban nem ez történik. A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a sok bántás mellett a rab bizonyos ritka, de néha mégis előforduló, felületes kedvességet tapasztal a rabtartója részéről, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki, felette az élet-halál ura. Ebben az esetben alakul ki az említett szindróma.

Ezen érzelem adaptív értéke nyilvánvaló! Ha ugyanis valakinek teljesen ki vagyunk szolgáltatva, akkor a lázadozással semmire sem mennénk. A természetes szelekció kedvezett azon őseinknek, akik ilyenkor meghunyászkodtak, igyekeztek nem kivívni rabtartóik dühét, ez meg úgy volt a legegyszerűbb, ha átvették azok meggyőződését valamilyen mértékben, némileg azonosultak a céljaikkal, tehát “megértették őket”, elkezdték úgymond “az esendő embert látni bennük”, magyarán megszerették. Ez együtt járt azzal a hittel, hogy az illető “nem is olyan rossz”, “ki lehet vele jönni”, sőt néha egyértelműen jónak is látták a zsarnokot. Ekkor nem lázadoztak, sőt, e rabok belenyugvását, szeretetét látva néha még a rabtartó is szelídebben bánt velük; vagyis így volt a legnagyobb esélye a raboknak a túlélésre! Tehát az erre való hajlam elterjedt az emberi génkészletben, már amiatt is, mert évezredekig ősközösségben éltünk, ahol a hordafőnök valóban élet-halál ura volt.

Na és most könnyen megérthetjük, miként alakult ki a vallás! Látva a Természet sok érthetetlen jelenségét – villámlás, vadállatok, földrengés, vihar, felhőszakadás; vagy szárazság, éhínség – ezek mind veszélyesek voltak a hordára – az ősemberekben kialakult a meggyőződés, hogy a Természet, az bizony a hordavezérnél is hatalmasabb! S mert teljesen ki voltak szolgáltatva a Természet vak erőinek, ugyanakkor NÉHA a Természet barátságos is volt velük véletlenszerűen – hiszen előfordult néha jó termés is, sikeres vadászat, stb., nemcsak csupa tragédia – emiatt kialakult őseinkben az ezen erők iránti Stockholm-szindróma, amely reagálás a hordafőnökkel szemben nagyon is helyeslendő, ellenben ez esetben, a Természet iránt már nagyon is nem helyénvaló volt, egyfajta célját tévesztett viselkedési módszer. Mégis kialakult bennük e szindróma, ennek összes jellegével, s ez nem is sokára odáig fejlődött bennük, hogy az összes általuk nem ismert erőt megszemélyesítették, ezek lettek az istenek, s ezekről feltételezték, hogy “nem is olyan rosszak”, azaz “ki lehet jönni velük”, – feltéve ha éppúgy a kedvüket keresik, mint a hordavezérnek! Tehát igyekeztek ajándékokat adni nekik – így fejlődtek ki a különböző áldozati szertartások. Könyörögtek nekik – ebből származik az ima. Megalázkodtak előttük – térdhajlítás, meghajlás. Mindez tipikusan emlékeztet a Stockholm-szindrómára!

Így alakult tehát ki a vallás: egy alapvetően helyes, adaptív viselkedési sablon helytelen irányba való alkalmazásával.

Ez mintegy alátámasztja azt a vélekedésemet, miszerint a vallás egyfajta elmebetegség. (Ezzel kapcsolatos elmélkedésemet lásd e könyv későbbi részében leírva). Most már, a Stockholm-szindróma lényegének ismeretében azt is meg tudjuk mondani, miben nyilvánul meg ez az elmebaj: A Stockholm-szindrómára való különösen erős hajlamban! Ezen állításom tudományos hipotézisnek tekintendő, ugyanis falszifikációnak is és verifikációnak is alávethető: ha állításom/hipotézisem igaz, akkor részletes, alapos és tudományos igényű statisztikákkal, kontrollkísérletekkel kimutatható kell legyen, hogy az igazán vallásos, őszintén, mélyen hívő emberek a világátlagnál nagyobb százalékos arányban hajlamosak a Stockholm-szindróma “hagyományos” változatára, tehát például egy túszdráma kapcsán megszeretni a rabtartóik némelyikét, továbbá egyéni mértéküket tekintve is erősebben hajlamosak erre, ami azt jelenti, hogy ha egy adott túszcsoportból mondjuk a jelenlevők fele “kapja el” e szindrómát, akkor ezek közül a mélyen vallásos emberek hevesebb pozitív érzelmeket dédelgetnek majd magukban a rabtartók felé, mint a kevésbé vagy egyáltalán nem hívők! Kíváncsian várom a tudományos vizsgálatok eredményét!

Már jelen pillanatban is van azonban egy elég komoly bizonyíték (vagy legalábbis valószínűsítő tényező) állításom igazára! A fentiekből ugyanis az a munkahipotézis következik, hogy szükségszerűen nem egyformán hajlamosak az emberek a vallási elmebajra, jelentősek az egyéni különbségek. Pontosabban szólva, bár valószínűleg mindenki hajlamos e bajt elkapni, de a hajlam mértéke jelentős szórást kell mutasson! (Természetesen aki erősen hajlamos erre, az sem kapja el sorsszerűen, okvetlenül a bajt, az istenhit nevű elmebetegséget, csak erősen veszélyeztetett!) Na már most mindebből az kell következzék, hogy e hajlam mértéke valószínűleg örökletes tényezőknek is függvénye. Ha tehát egy mélyen hívő vallási csoportot valamiféle “ígéret földjére”, egy új országba kiköltöztetünk, akkor utódaik közt különösképp meg kell, hogy növekedjék a hívők aránya, még akkor is, ha különben nincs erre vonatkozó társadalmilag kényszerítő erő, mert szekuláris államban élnek.

E kísérletet a Történelem lefolytatta helyettünk, s az ország neve: Egyesült Államok! Történelmi tény, hogy az oda legelőször betelepülők vallási üldözöttek voltak, s később is előszeretettel menekültek/költöztek oda a vallásilag üldözött közösségek, az ottani vallásszabadság miatt! És íme: a sors különös fintora, hogy az az ország, melynek alkotmánya a legszekulárisabb, ez az ország mondhatja magáénak azt a kétes dicsőséget, hogy polgárai a világon talán a legnagyobb arányban vallják magukat hívőknek!

Fel kell tételeznünk az előbbiek miatt, hogy az Egyesült Államok lakossága, a bennük lobogó, világátlagnál erősebb vallási hajlandóság miatt a Stockholm-szindróma “hagyományos” változatainak megkapása iránt védtelenebb. Erre mutatnak is komoly jelek: köztudomású, hogy a leghülyébb szekták előszeretettel ütik fel a fejüket és burjánzanak el épp az USA-ban! Márpedig ezen szektákra kifejezetten jellemző, hogy a szektatagok szinte rabszolgaként élnek, és tökéletesen behódolnak a szektavezetőnek, mind anyagilag, mind szexuálisan, teljesen azonosulnak a “Nagy Vezetővel”, s ez a Stockholm-szindróma maximálisan kifejlett változatának tekinthető.

Tehát cseppet sem kell feltételeznünk, hogy a vallás bármilyen értelemben is jó, hasznos volna az emberiségnek: Sokkal inkább káros, mint minden helytelen viselkedési forma.”

Mi a vallás vonzereje?

Miért van olyan sok vallásos ember, ha egyszer a vallás ellentétes a tudománnyal? Mi a vallás vonzereje?

A vallások tagadhatatlanul kell rendelkezzenek bizonyos fokú vonzerővel, másképp érthetetlen volna, miért van annyi hívő ember a Földön! Bár a NAK legelső verziójában is (és más helyeken is) megállapítottam, hogy az istenhit egyfajta elmebetegség, sőt azt is bebizonyítottam, hogy a Stockholm-szindróma egyfajta elfajult esetéről van szó, de épp emiatt teljes joggal vetődik fel az az érdekes kérdés, hogy ha egyszer ez betegség, akkor ugyan mi is lehet vonzó benne?! Hogyan lehet egy betegség vágyott állapot, márpedig néhány ember számára az, legalábbis élete bizonyos szakaszaiban bizony sok ember mondogat olyasmiket, hogy “irigylem a vallásosokat”!

Sokan azt mondják erre, hogy a vallásban az a vonzó, hogy aki tud igazán hinni, annak számára nem olyan rémisztő a halál, hiszen hisz a “folytatásban”. Ez természetesen valóban igaz, ugyanakkor azonban e válasz szerény véleményem szerint épp csak a lényeg felszínét kapirgálja. Akadnak ugyanis olyan emberek, akik ténylegesen egyáltalán nem félnek a haláltól (a meghalással együtt járó fájdalomtól esetleg igen, de attól a hívők is félni szoktak). Ilyen “haláltól nem félő” emberek bőséggel találhatóak az ateisták között, nem igaz tehát az sem, hogy “mindenki fél a haláltól, csak az ateisták ezzel szembe tudnak nézni”. Akad ilyen ateista is, de nem mindenki olyan. A haláltól cseppet sem szükségszerű félni! És találkoztam olyan hívő emberekkel is, – nem is eggyel -, aki ugyan hitt a túlvilágban, de cseppet sem nézett valamiféle nagy lelkesedéssel a túlvilági élet elébe, holott úgy vélte, nincs nagy esélye arra, hogy a Pokolra jusson, de igazság szerint a Mennyországban sem óhajtott örökké élni; ő azt mondta neki nagyon megfelelne, ha az “Örök Semmiben” tudna hinni, mint ateista, csak épp ő maga mégis hívő volt. Az ilyen emberek természetesen kisebbségben vannak a hívők közt, de akad azért ilyen is!

Semmi esetre sem akarom tagadni, hogy a halálfélelemnek jelentős szerepe lehet abban, hogy valaki a vallásos világnézetet választja-e, de a kérdést nem szabad erre az aspektusra leszűkíteni!

Az alábbiakban tehát hadd fejtsem ki a vallás vonzerejére vonatkozó elméletemet! Ez alapvetően memetikai indíttatású, és annyiból nem is új dolog, hogy már a memetika megalapítója, Richard Dawkins a legelső művében, amiben a “mém” szót leírta, megemlítette, hogy a különböző vallások, egyházak lényegében kulturális önreprodukáló egységek, azaz inkább egymást kölcsönösen segítő mémek komplexumai. E mémkomplexek a kulturális evolúció során természetesen úgy illeszkedtek össze, hogy elfogadhatóak legyenek az emberek számára, mert amelyik nem ilyen volt, az egészen egyszerűen kihalt a kulturális evolúció során! Erre konkrét bizonyítékaink is vannak bőségesen: minden egyes mára már kihalt vallás egy bizonyíték erre, olyan, mint a kihalt állatok kövületei a biológiában! Hiszen ki hisz manapság már pld. az ókori görög istenekben, Zeuszban, Thetiszben, Hephaisztoszban s a többiben?! Vagy hogy az ókori gótok és germánok isteneit vegyük alapul, ki hisz Wotanban, Ódinban, Oberonban, a walkűrökben, a Walhallában?! Holott utóbbiakról a műveltebb emberek körében köztudott talán, hogy a náci Németországban megkísérelték feltámasztani az ősi germán vallást, főként a kereszténység visszaszorítására, de a kísérlet csúfos kudarcot vallott!

Az is megfigyelhető, hogy a manapság divatos vallások messze sokkal “légiesebbek”, elvontabbak, mint a régebbiek, a vallások fejlődésében kétségtelen trendként figyelhető meg egyfajta filozofálódás, “szublimálódás”, az istenség mind elvontabbá válása, dezantropomorfizációja, absztrahálódása, valamint az, hogy egyre körmönfontabb érvekkel igyekeznek legalábbis a nem dualista vallásokban megoldani a teodícea problematikáját. (teodícea: az az igény, hogy Isten jóságos és megbocsátó voltával összeegyeztessék a világban kétségkívül megtalálható rosszat, s a jó embereket ért igazságtalanságokat, valamint a rosszak jó életét. Maga a szó, kifejezés megalkotása valószínűleg Leibniz nevéhez kötődik).

Valójában azonban hasonló folyamat alól a dualista vallások sem mentesülnek! Látszólag könnyebb helyzetben vannak, mert ha feltételezik a Rossz önálló princípiumként való létezését, akkor nem kell megindokolni, miért jó tulajdonképpen a rossz is, miért rossz a rossz csak “látszólag”, stb. Valójában azonban egyre kevesebb ember képes hinni abban, hogy létezik bármi is, ami abszolút rossz, gonosz. Mindez oda vezet, hogy a mai vallások – főként pld. az európai ember számára amúgy is leginkább ismert kereszténység – már mélyebb értelmezését illetően szinte egyáltalán nem azonos nemhogy azzal, amit Jézus hirdetett (ha élt egyáltalán), de azzal sem, amit a korai egyházatyák hirdettek-hittek, vagy amit akár csak az ezerötszázas években általánosan elfogadottnak tarthattak az emberek! Ezzel kapcsolatban tanulságos összehasonlítani akár a hivatalosan kiadott katekizmusokat; megdöbbentő látni pld. hogy a pápai csalatkozhatatlanságot, ami gondolat már ennek dogmaként való kihirdetése előtt felmerült, egy korábbi katekizmus “protestáns kitalációnak” nevezi; (mármint szerinte az a “protestáns kitaláció”, hogy egy katolikus ember azt kéne higgye a pápáról, hogy csalatkozhatatlan akár csupán a hitbeli kérdéseket illetően is), a katekizmus későbbi kiadásából viszont az egész erre vonatkozó kérdéskört egyszerűen szemérmesen kihagyták!

A vallások tehát az egyházak minden ellenkező állításával ellentétben igenis változnak (fejlődésnek nemigen merném nevezni a folyamatot, hacsak nem olyan értelemben, hogy azt ami elvontabb, azt bizonyos értelemben fejlettebbnek tarthatjuk). És azért változnak a vallások, hogy jobban megfeleljenek az emberek elvárásainak. Muszáj nekik: akadhat vallás, amely nem változik, de az el is tűnik idővel! Ez természetes folyamat. Megkockáztathatjuk azt az állítást is, hogy a nagyobb változóképességgel rendelkező hitrendszerek nagyobb elterjedtségre tesznek szert plaszticitásuk, kompromisszumkészségük révén. Erre jó példa a buddhizmus. Bár szülőhazájában, Indiában jórészt kihalt, de inkább csak amiatt, mert a nála is plasztikusabb brahmanizmus, ami külsőleg sok szempontból hasonlított is hozzá, kiszorította, ellenben más vallások területeiből jelentős részt sikerült megfertőznie, manapság pedig a fejlett Nyugaton szedi áldozatait. Bár igazság szerint amondó vagyok, ha már valaki nem ateista, inkább buddhista legyen, mint más vallás követője… ebben a nagyon korlátozott értelemben én buddhista szimpatizáns vagyok!

Megfigyelhető különben egy szinkretikus irányzat elterjedése is Nyugaton, “New Age” néven, mely a miszticizmus jegyében bevallottan azon igyekszik, hogy összebékítse a nyugati és keleti vallásokat, plusz még az úgynevezett parapszichológiát is egymással. Nem véletlen, hogy ennek rendkívüli sikere van manapság, pláne a minden újra nyitott fiatalok körében! Nem is annyira azért, mert új, hanem mert nem rendelkezik egy csomó teljesen nyilvánvalóan elavult baromsággal, amit pld. egy katolikusnak el kell hinnie, csak mert a Bibliában szerepel! A New Age sikere szerintem egyszerűen abban rejlik, hogy újdonságánál fogva könnyedén megszabadult a hagyományos vallások által magukkal kötelességszerűen cipelt szellemi ballasztoktól. Emiatt jobban tudott alkalmazkodni az igényekhez! Jelentős részben épít különben a lélekvándorlásra, tehát a buddhizmusra, sőt, az önálló lélek fogalmának elfogadása miatt szigorúan véve inkább a brahmanizmusra épül.

Lényeg az, hogy a buddhizmus kifejezetten alkalmazkodóképes vallásnak bizonyult, már őse a brahmanizmus is az volt, annyira, hogy a buddhizmust merészelem egy nagyon kifinomult, “légiesített”, a nem-hinduk számára “letisztított” brahmanizmusnak is nevezni, (Megjegyzés közbevetőleg: az iszlámot meg egyszerűen a zsidó vallás arabok számára megreformált változatának tartom) és e tan épp amiatt, mert nem annyira antropomorf, mint a kereszténység a maga haragos, féltékenykedő, követelődző, büntetgető, ellentmondásos istenével, ezért sikeresen terjed Nyugaton, épp azokon a tájakon, ahol a hagyományosan európainak, “fehér embereknek valónak” tekintett vallások már hitelük legnagyobb részét elvesztették!

Na de ha terjed, akkor van vonzereje! Persze, elterjedhet valami kizárólag a félelemkeltés révén is, és bizonyos is, hogy a vallásoknak van ilyen eszközük is, az előbb említett halálfélelem pld.: “Ha nem engedelmeskedel, a Pokolra jutsz/nem támadsz fel/állatként születsz újjá…”, okosabb azonban feltételeznünk, hogy mint a bölcs királyok is teszik, nemcsak a büntetés, de a jutalom eszközeivel is élnek, azaz a mézesmadzag-taktikát is felvonultatják repertoárjukban! Elemezzük tehát ki, melyek ezek, már amiatt is, hogy csábításukkal szemben felvértezettek legyünk!

Anélkül, hogy különösebb bizonygatásba kezdenék, kijelentem, hogy a vallások azt a jó kapitalista taktikát alkalmazzák, melyet nem egy milliomos ajánlott a meggazdagodás eszközéül: “Kelts fel egy igényt, azután elégítsd ki”! Ez a titka a Rubik-kocka, a Barbi-baba, a Moncsicsi és a többi kifejezetten semmi hasznot nem hajtó bóvli elterjedésének is: senki nem születik elvégre “Moncsicsi-igénnyel”. Senkinek eszébe sem jutna Moncsicsit követelni, egy ronda, majompofájú babát, amíg nem látja reklámokban meg a szomszédjánál, amíg be nem mesélik neki, hogy ez tulajdonképpen szép, helyes, trendi, jó dolog dédelgetni…

Ekképp van ez valahogy a vallásokkal is. Mert kielégítenek ugyan valós szükségleteket is (ezekről később szólok), de az általuk kielégített “szükségletek” egy része eleve mesterségesen gerjesztett, épp maguk a vallások által! Mert gondoljunk csak bele: meglehetősen valószínűtlen, hogy valaki önmagában kitalálja Istent, mint létező személyt, akár emberalakban antropomorfan, akár valami nagyon elvont entitásként! Pláne úgy, hogy ez egyszerre egy személy is meg három is, stb. Istenről Te is kedves Olvasó, először valakitől hallottál: szüleidtől talán vagy egy barátodtól! Az “Isten” nevű mém tehát fertőzéssel került beléd. (Az más kérdés, hogy ha ateista vagy, nem fogadod el igaznak az erről szóló tanokat, de attól a mém még benned van, csak nem engedelmeskedel neki. Benned van, csak elmebeli memetikai immunrendszered ellenáll a fertőző ágens jelenlétének). A vallás azonban nemcsak Istent tálalja készen eléd, de ezt egy egész kontextusba ágyazza neked: megspékeli Pokollal, ijesztgetéssel, hogy félj, ezt összeköti a halál kétségkívül létező fizikai valóságával, s mert az valóban létezik, emiatt hajlamos vagy elhinni, hogy a vallás megannyi ezzel kapcsolatos kitalációja is létezik! S ezután, amikor már jól megijesztett téged, s így felkeltette benned az IGÉNYT arra, hogy ne félj (hiszen ki a fene akar és szeret félni?!) akkor tálalja neked a megoldást is: semmi félnivalód, ha így meg úgy cselekszel, ahogy azt a vallás (és a papjai!) előírják neked!

Mesterségesen felkeltettek tehát egy igényt, s azt aztán kielégítik. Megkockáztatom az állítást, hogy ha egyetlen vallás sem lenne a Földön, akkor alig lehetne embert találni, aki félne a haláltól (ismétlem nem a fájdalomtól, csak pusztán a halál állapotától). Az emberek attól a sok hülye babonás képzelgéstől félnek, amit a vallások a halállal kapcsolatba hoznak! Én azt hiszem kevés az az ateista, aki maga is úgymond “fél a haláltól, csak ezzel elég bátor szembenézni”. Akad talán ilyen is, de azt hiszem többségükre nem az a jellemző, hogy ateista ANNAK ELLENÉRE hogy ő is fél a haláltól, hanem épp ellenkezőleg: MERT MÁR ATEISTA, emiatt NINCS OKA hogy féljen a haláltól! A halál utáni állapottól csak az félhet, aki úgy véli valamiképp lesz folytatás a számára, és a jövő ugye mindig bizonytalan, mi van, ha az a folytatás irtó kellemetlen lesz… Az ateistának egyszerűen nincs mitől félnie! Az ateista pontosan annyira félhet csak a haláltól, mint a mély, álomtalan alvástól. Ezt naponta átéljük; ugyan mi a rettenetes benne?! Ha nem volnának vallások, mindenki ezt az egészen természetes viszonyt tenné magáénak a halállal szemben. A halál persze valóban lehet rettenetes is, tragikus is, ha például fájdalmas, de a fájdalmat már ragyogóan tudjuk csillapítani, a végső stádiumban akár agyműtéttel is ki lehet iktatni örökre a fájdalomérzékelő központot, s ekkor már garantáltan nincs semmi, ami fájjon; újabban alkalmazzák is ezt súlyos rákbetegeknél, kifejezetten nagy sikerrel! A halál lehet a fájdalomtól eltekintve is iszonyú, csakhogy nem annak, aki meghal, hanem az élőknek! Tegyük fel, hogy egy nőre ráesik 10 tonna vas egy daruról; egyetlen pillanat alatt meghal, fájdalomnak nyoma sincs… Számára mindennek vége! A szerelmese azonban bánkódhat épp eléggé; no nem amiatt, mert most szegény leány, hogy érzi magát, de neki hiány támadt az életében, érzelmileg mindenképpen, de talán sok másképpen is, és a hiány mindig kellemetlenül érint bennünket!

Na és ezzel a példával szépen átvezettem a témát azokra a szükségletekre, amik valóságosak, s a vallás kielégíti őket. E példánál a szerelmes férfi esetleg szívesen képzeli, hogy valamikor találkozik majd a szeretett lénnyel; hiszen milyen jó is lenne az! S a vallás azt mondja, hogy ez lehetséges, ha nem is az életében, de a halála után! Ez valóságos igény, s a vallás kielégíti. Hazugsággal ugyan, de megteszi. Ez a módszere – mint mém – látható, hogy remekül kapcsolódik az előbbi mémhez, mely a halál utáni élet FÉLELMÉVEL terjeszti a vallás mémplexét. Jegyezzük meg: nem a halál utáni élet ígéretével, hanem a halál utáni élet FÉLELMÉVEL! Ennek felismerése tudomásom szerint az én érdemem, mert eddig mindenütt csak azt hallottam emlegetni, hogy a vallás legnagyobb érdeme a halál utáni élet ígérete. Ígéri is valóban, s az sem tagadható, hogy közismert, hogy büntetéssel is fenyegetőzik. Én az érdememnek azt tartom, hogy arra mutatok rá, hogy messze jelentősebb a vallásnak a halál utáni élet esetleges negatív voltával való fenyegetése, mint az esetleges jutalom ígérete! Erre példaként felhozhatok buddhistákat és Krisnásokat is, akiket ha megkérdezünk, hogy miként szeretnének újjászületni, túlnyomó többségük azt válaszolja, hogy egyáltalán nem szeretne újjászületni! Sőt, ha alaposan analizáljuk a buddhista “nirvána” fogalmat (mármint a nirvána azon fogalmát, amit általában nirvánaként emlegetnek az ismertebb nyugati buddhista iskolák…), józan ésszel meg kell állapítsuk, hogy ez bizony nem más, mint épp az a mély, álomtalan alvás, amikor semmit nem érez az ember, vágyai sincsenek, teljes nyugalomban van, senki és semmi nem zavarhatja, nem is gondolkodik… Hát kérem, ha egyáltalán le lehet írni valamiképp a halált annak minden fizikai vonatkozásától eltekintve, akkor ez az! Ez lényegében a szellemi halál, mindannak az elmúlása, amiről úgy véljük (jogosan), hogy a lényegünket adja, “énünket”: vágyaink, gondolataink… s a buddhisták nem is tagadják, hogy a személyes “én” megsemmisítésére törekednek, azaz azt eleve csak illúziónak tartják! Ki állíthatná ezek után, hogy a buddhisták félnek a haláltól?! Épp azt vágyják! Ők maximum a FOLYTATÁSTÓL félnek, attól, hogy MÉGSEM HALNAK MEG, azaz nem jutnak a nirvánába! S bizony egész vallásuk erre az ijesztgetésre épül: Nem halsz meg (=nem jutsz a nirvánába) ha nem élsz úgy, ahogy azt én a vallás (szószólója, a pap) mondom neked!

Téves, és csak Nyugaton elterjedt hiedelem, hogy a buddhisták a jobb körülmények közti újjászületésre törekednek. Ha úgy van is részben, az csak egészen mellékes náluk, egy közbeeső fokozat: alapvetően ők a nirvánára törekednek!

Na de visszatérve a valós igények kielégítésére: Van az emberben gondoskodás utáni vágy is. A vallások ezt könnyedén kielégítik: ott van pótapukaként az Isten! Vagy pótanyukának a Szűzanya! És minden gyerek arra vágyik, hogy az ő apukája legyen a leghatalmasabb, hát tessék, az égi Istenapukánál hatalmasabb nem kell! Ja, hogy nem bünteti meg azonnal azt, aki rosszat tesz a hívőknek?! Ugyan kérem: az igazi apuka sem teszi meg ezt azon nyomban a fiát megverővel! De majd szólok neki (=imádkozom hozzá) és lesz nemulass minden gonosz embernek! Ha máskor nem az Utolsó Ítéletkor!

Az emberben van közösség iránti vágy is. Közösséget azonban csak hasonló gondolkodású emberekkel kapcsolatban érezhetünk, s olyanok iránt, akiknek céljai nem ellentétesek a mienkkel! A vallás e vágy kielégítésére nagyon jó eszközt kínál. Mert gondoljunk csak bele: ha azt mondaná, hogy mondjuk a szomszédos völgyben van a Menny, azonnal vita támadna az ott lakókkal, akik nem akarnak elköltözni onnan, s ha üres is a völgy, felmerülne, hogy hányan férnek oda! A Menny azonban egy olyan terület, ahol akármennyien is elférnek, hiszen nem a valóságos világban van, attól hogy a szomszéd oda megy, még én is odamehetek (halálom után), emiatt nem kell összevesznem vele… A vallás olyan téma, ami épp a “nem e világból való” voltánál fogva alkalmas arra, hogy lényegében akárkiket is összefogjon, mert e világból való érdekeiket nem kell feladni ahhoz, hogy e téren (a vallás terén) egyetérthessenek! Szegény is, gazdag is, kecskés is és disznópásztor is egyetérthet abban, hogy pld. Istenben 1 vagy 3 személy lakik-e. A különböző vallások tehát létrehozhatják a maguk közösségét, amin belül az emberek kiélhetik társas hajlamaikat.

Az is nagyszerű, hogy nem csak egy vallás van! Mármint a vallásoknak jó ez. Igen, hasznos nekik, hogy vannak különböző MÁS vallások is, mert az emberek gyakorta igénylik azt is, hogy legyen ellenségképük, és a legegyszerűbb, ha egy másik csoportot gyűlölhetnek, lehetőleg olyan csoportot, amelynek tagjai vagy gyengébbek, mint az ő csoportjuk, vagy ha ez nem lehetséges, akkor jó távol éljenek, hogy gyűlölni lehessen ugyan őket, de veszélyt ne jelentsenek rájuk. A vallás ezt is biztosítja, mert a szomszédot vagy a földesurat gyűlölni veszélyes lehet, sőt az is kiderülhet esetleg, hogy a gyűlöletünk nem is jól megalapozott, mert megtörténhet, hogy előkerül az elveszett juh, mégsem a szomszéd lopta el, s akkor jöhet a bocsánatkérés… Az is kiderülhet, hogy mégis a föníciaiak a jobb hajósok nem az én poliszom kereskedői, és ez mekkora pofáraesés! De ha egy távoli népcsoportot a VALLÁSA miatt kezdünk gyűlölni, ha amiatt érzünk ellenségesen vele szemben, akkor erre semmi esély: ugyan miként is bizonyíthatnák be, hogy de igenis Allahnak hívják az Istent és nem mondjuk Jehovának! Ugyanakkor messze is vannak, az összezördülés esélye kevés. Minden kockázat nélkül gyűlölködhetünk, milyen nagyszerű is ez!

A vallás alkalmas arra is, hogy még a legnyomorultabb embernek is a felsőbbrendűség illúzióját nyújtsa. Egyrészt azzal, hogy de ő legalább a Mennybe jut, mert az igaz vallást vallja, de a másik hiába gazdagabb, erősebb, stb., de a Pokolban fog sülni, mert hamis istent tisztel! Másrészt amiatt is, mert legalábbis Európában minden lényegesebb vallási irányzat a férfiak magasabbrendűségét tanította a nőkkel szemben, tehát a legutolsó árnyékszéktisztító szolga – de rabszolga is – tudhatta, hogy legalábbis a nőkkel szemben ő felsőbbrendű, egyszerűen mert FÉRFI! A nő nemcsak alacsonyrendű, de bűnös is, mert bűnbe vitte az első nő, Éva az emberiséget, stb…. Igaz, emiatt a nők épp nem érezhették magukat magasabbrendűnek, de ez akkoriban nem is számított, mert fizikailag is gyengébbek voltak, mint a férfiak, vagyonilag is (többnyire), sőt eleinte még képzetlenebbek is voltak, bár ez jórészt szintén az egyház “áldozatos” munkájának volt köszönhető, mert megtiltotta a nők művelődését. Az tehát, hogy a nők hogy érzik magukat, jódarabig mit sem számított. Manapság már nem így van, de a nőellenesség az európai vallásokra oly mélyen jellemző, hogy mostanában nagyon nehezen magyarázza ezt ki a tanaiból az egyház. Az iszlámnak meg e szempontból (ha egyszer eljutnak addig) még sokkal nehezebb lesz a helyzete.

A vallás vonzereje abból is adódhat, hogy magyarázatot kínál a “végső dolgokra”, s ezalatt most nem a halált értem, hanem a világ keletkezését, az élet célját, ilyesmiket. Kínál ezekre magyarázatokat, de ahogyan azt a Nagy Ateista Könyv korábbi részében bebizonyítottam, a mindent megmagyarázás, a mindent megértés szintjére akkor sem jutunk el, ha elfogadjuk ezért cserébe, hogy mindent Istennel magyarázunk, mert a mindentudó, mindenható, önálló akarattal bíró személyes lény létének feltételezése tengernyi ellentmondást rejt magában, sokkal többet, mintha csak annyit tételezünk fel, hogy a Világmindenség létezik örökké, bár nem mindig a jelenleg ismert formációjában. Ezt manapság különben egyre többen ismerik fel, nem is véletlen, hogy a műveltebb emberek körében látványosan tért veszít a vallás, de régebben e mindent megmagyarázó szerepe eléggé jelentős vonzerővel bírhatott.

A vallások kielégítik a kis közösségekhez tartozás igényét is, amennyiben valaki rendszeresen eljár a gyülekezetekbe. Itt szakértelmet sem kívánnak tőle, mint ami pld. legalább minimális mértékben feltétele volna, ha mondjuk számítógépes baráti körbe vagy a hajómodellezők körébe lépne be. A leghülyébb ember is tagja lehet egy vallási közösségnek, elég ha csak annyit mond, hogy “hiszek”. Az sem fontos, hogy tudja miben hisz, csak higgyen! Soha ki nem néznek senkit ilyen helyről, ha kiderül, hogy nem ismeri a Bibliát, akár olvasni sem tud, hiszen Testvér, ő is tagja a Nyájnak, lényeg, hogy higgyen!

Végezetül meg kell említsem, hogy némelyek esetében az önmegvalósítás lehetőségét is felkínálja a vallás. Arról van szó, hogy akadnak, akik valamilyen értelemben karriert szeretnének befutni. Most nem azokra gondolok, akik mindenáron meg akarják szedni magukat anyagilag: ők is mehetnek vallási pályára, papnak, aztán püspöknek, stb., s élhetnek ebből jól. Én inkább arra gondolok, akik efféle célokat ugyan nem dédelgetnek magukban, de szeretnék, ha úgy tekintenének rájuk, mint akik valamely “szak”terület avatott tudorai, jól értenek valamihez!

Na már most ezt valóságos dolgokkal eléggé izzasztó vagy agyszikkasztó fáradozás ám elérni! Én magam is már alaposan középkorú ember vagyok, több tucat(!) regénnyel a hátam mögött, s még mindig nem borult a fél ország a lábam elé, hogy milyen nagyszerű író vagyok! Vagy hogy ne magammal példálózzam: Ahhoz is ám nagy gyakorlat kell, hogy valaki mondjuk elismert minősített hegesztő legyen, akit a legcifrább helyekre hívnak atomerőművek fő-keringtető vezetékét meghegeszteni. A legtöbb embernek efféléhez se tehetsége, se kitartása, se esze, de talán pénze sem, hogy megvegye valami efféle komoly tudomány elsajátításához a megfelelő tankönyveket, kellékeket, pláne hogy befizessen egy tanfolyamra. Gyakorta ideje se volna minderre.

Ellenben a vallás, az egészen más! Lényegében más sem kell hozzá csak az egy szál Biblia, gondoljunk csak bele: Egyetlen könyv, nem több tucat, még ezt is beszerezheti esetleg ingyen a “testvérektől”, ezt az egyetlen könyvet kell csak alaposan áttanulmányoznia, s ha unalmas is sokhelyütt, de bízvást elhihető, hogy még mindig szórakoztatóbb a legtöbbeknek, mint mondjuk a mátrixalgebrával vagy a hegesztéshez használható speciális ötvözőanyaggal ellátott elektródák alkalmazhatóságával megismerkedni! Ezt bármikor gyakorolhatja is, mert Bibliát akár a buszon ülve is olvashat munkába menet-jövet, hegeszteni viszont nem lehet a buszon, amint kecskét tenyészteni sem; programozni sem lehet a buszon, ha nincs pénze egy drága laptopra; a Biblia nem szúr, mint a méhek, nem rúg, mint a lovak, nem piszkos, nem izzadsz meg bele, annyit foglalkozol vele, amennyit épp akarsz… temérdek előnye van! Számtalan emberrel lehet beszélgetni vele, míg a hegesztés vagy a méhészkedés csak egészen kevés embert érdekel nem is beszélve a matematikáról, és nem is kell az egész Bibliát megismerned-megtanulnod: elég csak néhány fejezet belőle, máris van beszédtémád, tündökölhetsz ismereteiddel! Legfeljebb a többi részről nem beszélsz, valószínűtlen, hogy gyülekezeten kívül összefuss olyasvalakivel, aki nálad jobban ismeri, de ha mégis, akkor sebaj, az is Testvér ugyebár…

Szóval, aki olcsó sikert akar elérni valamely területen, az előbb-utóbb ráérez annak ízére, hogy a vallás olyan intellektuális terület, ahol kevés munka árán is szakértőnek tüntetheti fel magát a tanulatlan emberek nagy tömege előtt! Véleményem szerint ez az oka annak, hogy oly sokan mennek szívesen épp jehovistának! Egy darabig nem értettem, bevallom, mi annak az oka, hogy olyan buzgón vállalják annak fáradalmait, hogy házról-házra járnak ismeretlen embereket győzködni; azután azonban rájöttem, hogy épp az a lényege az egésznek, hogy ez nekik nem fáradság, hanem szórakozás: amíg valakivel azt a – bocs, hogy nyersen kimondom, de – szellemi onanizálást végzik, aminek ők a “Bibliatanulmányozás” nevet adják, azalatt ők Valakinek érzik magukat, hiszen lám, eljött ő, az Okos, a Tanult Ember ehhez az illetőhöz, hogy azt a Jót cselekedje vele, hogy megossza véle az Igazságot! Gondoljuk csak meg, ez óriási vonzerő ám: van egy szegény, tanulatlan háziasszony. Esetleg iskolai végzettsége sincs, vagontakarításból tengődik, talán azt is csak feketemunkában végzi, mert hivatalosan nem alkalmazzák. Egész életében megvetett senki, s napközben most is az. De valahogy jehovista lett, elment egyszer a Testvérekkel a “szántóföldi munkára”. És íme, azt tapasztalja, hogy amikor megszólal, Figyelnek rá! Rá! Hohó, ő most Fontos Ember! Egyszeriben kezdi elhinni, hogy Isten szavait visszhangozza, még azt is, hogy az Úr csodát tett, mert most Rá figyelnek! Élményszámba megy neki, hogy előadást tarthat, ilyet még sosem csinált, ő most a társaság középpontja… Teljesen érthető, hogy ezt újra meg újra érezni akarja, örömmel megy munka után fáradtan is az Igét hirdetni! Ez neki kikapcsolódás, szórakozás! Alig várja, hogy tehesse! Ha volt is kételye eddig a vallást illetően, ez is hamar eloszlik, hiszen hogy is kételkedhetne abban, ami neki ilyen nagyszerű érzést okoz! S így lesz belőle is a butaság szellemi terjesztője, egyszerűen amiatt, mert mindenkiben ott kuksol a feltűnési viszketegség vágya. Semmi kényszerítés nem kell hozzá: A butaság terjesztésének igenis vonzereje van, nagy vonzereje, ami önmagában rejlik, abban, hogy mindannyian szeretnénk valaminek a terjesztőivé válni, mert szeretjük magunkat fontosnak érezni, s a butaság terjesztése mindenfajta terjesztés közül a legislegkönnyebb, épp azért, mert butaság, tehát nem kell hozzá sokat tanulni!

Íme tehát: ebben rejlik a vallás vonzereje! Épp abban, hogy BUTASÁG.”

Egy Sötét Láng kereső Naplója (részlet)

“Bevezető

Minden Sátánistának kell egy saját könyv, amely a személyes bensőjéből fakad, ami csak az övé.
Megtagadom, hogy minden – a sátánizmussal egyetértő – lélek egyetlen könyvből tanuljon és fejlessze magát, mert az nem lenne különb, mint a keresztények bibliaolvasó órái. Senki írását nem szólom le, akár sátánista az illető, akár nem, mert minden műből lehet fejlődni és felvenni ezt azt, amit éppen akarsz és a kis mozaikdarabkákat kedved szerint rakosgathatod össze, nem pedig egy csordával vonulva és zokszó nélkül elfogadva annak tanításait, bármilyen ostobaságok vagy ellentmondóak is legyenek azok. Ez a fajta szolgai viselkedésmód roppantmód elítélendő egy valódi Sátánista számára. Az a lényeg, hogy meglegyen a saját „mitológiád”, ezért NEM IS AKAROM, hogy szó szerint kövesd ezt az írást, már ha a kezedbe akad valaha is 😀
Megtagadom azt is, hogy a sátánizmus tanulható, éppúgy elsajátítható, mint mondjuk egy idegen nyelv. Ez természetesen hazugság. Sátánistának csak SZÜLETHETSZ (ez olyan akár egy nemzetiség, hiába költözöl el a föld túlsó felére, akkor is az vagy, aki voltál.), tehát életed első másodpercének kezdetén megkapod a lelkeddel és a személyiségeddel együtt.
A Sötét Láng (Dark or Black Flame – nem keverendő össze egy híres regényfolyam 4. részének címével!) – ahogy én hívom – ott van, hogy benned égjen még tested látszólagos pusztulása ellenére is. A Sötét Láng halhatatlan. Ott van a lelkedben, az elmédben, az agyadban, az egész szervezetedben, teljesen szétterjed benned, anélkül, hogy erőszakkal birtokolna vagy szándékoddal ellentétes célokra kényszerítene. Már itt és most elfelejtheted a kereszténység és a többi hasonszőrű vallás ördögi kísértésről szóló tanításait.
A hittérítés egy Sátánista számára lehetetlen és értelmetlen küldetés. Ha igaz Sátánista vagy, soha nem térítesz, soha nem próbálsz meg senkit se rávenni arra, hogy legyen ő is olyan, mint te. Egy Sátánista elítéli a keresztelés vagy bármilyen avatás bármilyen formáját és lenéző sajnálattal veszi tudomásul az olyan emberek tetteit, akik egy „külső erő által vezérelve” ki akarják vezetni az embereket a „sötétségből”. Ez a „sötétség” számukra szellemi sötétséget jelent, s nem más, mint a „Gonosz” műve. Olyan hihetetlenül ostoba, kétpólusú világ ez, ahol ezek az emberek csak a fehér és fekete színt ismerik, az árnyalatokat viszont nem. Talán nem jöttek rá, hogy léteznek ezek is :), valamint arra sem, hogy semmi se eredendően tökéletes jó vagy gonosz. Jó példa erre a Jin és Jang szimbóluma, amely azt szimbolizálja, hogy mindkét erőben megtalálható a másik erőnek egy darabkája, tehát eleve nem tiszta semmi.
Egy Sátánista nem ismer csak fehéret vagy csak feketét. Mindenki tudja, hogy mi a fehér és mi a fekete. Mindegyik színekből áll össze, csak annyi a különbség, hogy a fehér minden fényt visszaver, a fekete meg elnyel. A CÉL az igazán fontos.
Ebből következik, hogy egy igaz Sátánista nem hisz olyan levegőből kapott hazugságokban, mint a fehér mágia/fekete mágia. Megérti, hogy a MÁGIA maga egy SEMLEGES erő, amely ahhoz szükséges, hogy sokkal nagyobb és eredményesebb célt érjen el vele, amely célt normál esetben és eszközökkel képtelen lenne. Ez az EGO valódi kiteljesítése, a Sátánista LEGFŐBB célja.
A Sátánizmus nemtől, nemzetiségtől, bőrszíntől, rád erőltetett világnézettől függetlenül szólhat emberekhez, bárkihez, de mégsem szól(hat) mindenkihez. Nem kirekesztő abban a tekintetben, hogy nincsenek „kiválasztott” népek, akár a zsidó vallásban, nem számít a külsőd, az iskolai végzettséged, semmi. Ahogy sok vallást, a jobb kéz útját járóknak fel lehet venni, a Sátánizmust semmiképp. A Sátánizmus saját maga talál rá az emberre, mint valami erő, s ő maga is választja ki a számára alkalmas egyént. Akit meg elkerül, az nyilván nem lesz soha Sátánista”

Mit jelent nekem a Sátánizmus?

Rögtön az elején közlöm a kedves olvasókkal, hogy ezt a blogot NEM HITTÉRÍTÉSI szándékkal írtam, mivel a sátánizmus közismerten ellene van ennek. Itt csak a saját véleményemet írom le a témát illetően, azt, ami már nagyon bennem volt és le kell jegyeznem. Talán így lesz esély arra, hogy eloszlassam a neten és a médiában terjengő félreértéseket, néha pedig egyenesen ostobaságokat. Az én érzéseim természetesen nem teljes mértékben tükrözik (csak kb. 99%-ban) (vagy mondjam inkább: szolgai módon másolják?) a SÁTÁNIZMUS, tehát NEM AZ ÖRDÖGIMÁDÁS(!) tanait, mert ez az antivallás nem arról szól, hogy van egy könyv és egy vallási vezető és kizárólag a műben leírtakat lehet követni -természetesen egy vezető útmutatásával-, mert ha nem így teszel, elkárhozol. Itt ilyen nincs!Korábbi blogbejegyzéseimben már szót ejtettem e témáról, így most nem fogok részletesebben kitérni rá. Ebben az írásomban azt fogalmazom meg, hogy NEKEM mit jelent ez az egész, mit mond számomra a Kilenc Sátáni Kinyilatkoztatás, a Tizenegy Sátáni Törvény és a Kilenc Sátáni Bűn és az egész Sátánizmus.
Számomra Anton Szandor LaVey tanai az egyén szabadságát, a hatalmak előtt való be nem hódolást és az egyéniséget jelentik. A sátánizmus NEM A TÖMEGEK VALLÁSA! Sátánistának születni kell, nem futószalagon gyártják őket. Az viszont mellékes, hogy ki mikor érzi meg magában ezt az “adottságot”. Egyszerűen ez spontán jön, nem lehet sem kierőszakolni, sem megalkotni.
Egy honlapnak köszönhetően volt szerencsém egy-két rövid részt elolvasni a The Satanic Bible-ből (Sátáni Biblia), de hozzáteszem: az oldal szerzője ENGEDÉLYT KAPOTT az anyag publikálására, nem pedig illegális úton jutott hozzá. Olvasás közben elkezdtem gondolkodni és magamra ismertem a leírtakban. Igen, ez az első és legfontosabb dolog, hogy az ember magára ismerjen az ott megfogalmazott szövegekben. Ez olyan, mintha valaki tükörbe nézne.
Még egyszer és utoljára hangsúlyozom: A SÁTÁNIZMUS NEM EGYENLŐ AZ ÖRDÖGIMÁDÁSSAL!
(Aki még ezek után se érti, sajnálom. Az lapozzon tovább és ne kezdje el megmagyarázni a frankót! XD)
Tehát ott tartottam, hogy nem vagyok ördögimádó, mert nem hiszek semmilyen személyes Sátánban! Sátán számomra a független, sikerorientált személyt jelenti, tehát röviden önmagamat. Sátán nem a tömegcikkel, hanem az egyéniséggel írható le. Minden sátánista önmaga istene, külső hatalma(ka)t nem imád, nem rendeli alá(juk) magát. Az, hogy ki milyen nézetet vall ebben a kérdésben, hogy van-e isten vagy nincs, nem lényeges.
Kiváló idevágó rész:

http://hu.wikipedia.org/wiki/LaVey-i_s%C3%A1t%C3%A1nizmus
(keresd a hivatkozásoknál, az első pontot rögtön!)

Nos nálam mi a helyzet? Furcsa lesz egyeseknek, de én feltételezem az őserők létét, de nem rendelem alá magamat a hatalmuknak, mert én magam vagyok önmagam istene és ezek az istenek nem mint felettem álló, személyes hatalmakat, hanem mint a világot egyensúlyban tartó erőket jelentik. A sátánizmus számomra egyáltalán nem a behódolást, hanem a szabadságot jelképezi. Nekem nem kell se guru, se pap, hogy megmagyarázza, miben és hogyan higgyek.
Dr. LaVey a filozófiáját nem azért alkotta meg, hogy maga köré gyűjtsön egy birkanyájat, akiknek a pásztora lehet és kedvére irányíthatja őket. (Az a tény, hogy totál ellenkezője valósult meg, már más tészta XD) Ő -elnézést a ronda kifejezésért, de ez jön ide -rühellte ezt a viselkedést. Az egyik főbűn is ez: a csordaszellem. Nagyon súlyos fogyatékosság ez az emberi viselkedésben és gondolkodásban, az ostobaság és a szűklátókörűség mellett. De mint tudjuk, minden a gondolkodásban dől el.

Érdekes módon engem kereszténynek akartak nevelni, de nem sikerült szerencsére. Már gyermekkoromban is kezdtem kételkedni, de csak titokban, mert ugye a társadalom mit szól stb. Volt olyan megnyilvánulásom, hogy megtagadtam a misére menést. Aztán szerencsére nem kellett mennem [Image]
Ahogy végigtekintek az életemen, igazából sose voltam vallásos, sose tudtam elmondani egy rendes imát, mert nem éreztem szükségét. Nem azt mondom, hogy soha ne kértem volna semmit az istenektől addig, amíg elég sok mindent meg nem ismertem a VALÓDI SÁTÁNIZMUS tanaiból, de ezek a kérések is olyanok voltak, mintha kölcsönkérnék valamit. Sose tudtam nekik könyörögni, legfőképp megalázkodni, mert tudtam, hogy egyáltalán nem várják el tőlem. Sőt, inkább az volt a nagy célom, hogy ha már létezem és az életemnek értelme legyen, meg őket nem akadályozza fizikai korlát, akkor tegyenek meg mindent értem. Mostantól viszont már semmit sem kérek, mert tudom, hogy ők olyan távol vannak már e világtól (attól függetlenül, hogy egy időben itt is lehetnek) és olyan elfoglaltak, hogy nem érnek rá az emberek apró-cseprő dolgaival foglalkozni.
De miért politeizmus? Számomra a monoteizmus eléggé taszító jelenség, hogy minden egy kezében legyen, mindent csak egy irányítson. Ez nekem nagyon nem jön be. Meg különben is, ha több természeti erő van, eső, szél, tűz, villámlás és a többi, miért ne lehetne mindegyiknek külön istene, aki azzal törődik csak, ami számára fontos? Legyenek ők néven nevezve vagy sehogy, nem mások, mint a világot egyensúlyban tartó erők. Nos, csak ennyi a különbség a LaVey által megteremtett sátánizmus és az én elképzelésem között. Ha ő élne, nem kezdene el kötözködni velem, hogy márpedig egy isten van és a többi. Ezt hagyjuk. Mindenki annyi istenben hisz, pontosabban annyit feltételez, amennyit akar: 0-tól kezdve határ a csillagos ég és még azon is túl. Tulajdonképpen mit is ítélt el Lavey filozófiája? Azt, amit a legtöbb hivatalosan bejegyzett egyház tesz, azaz a hittérítést és természetesen a csordaszellemet többek között.
Tehát nem azt jelenti, hogy én most büntetlenül felrúghatok minden szabályt (ennek ő is ellene volt) és azt csinálom, amit akarok, nem kell felelnem semmiért, csak annyit, hogy nem vagyok köteles semmilyen tant engedelmes birkaként vagy kutyaként követni. Sajnálom, hogy nem él már, igazán ráférne a világra a létezése. Mint a többi élőlény, ő sem volt tökéletes, neki is voltak hibái, de ki hibátlan? Ő viszont a legtöbb megrögzött tannal az embert, olyannak fogadta el, amilyen. Nem ítélt el senkit, mert valamilyen hibája volt. Nála nem létezett a “már eleve bűnben születtünk”-hülyeség. Sőt, a sátánizmus vallja, hogy teljesen értelmetlen egy erkölcsi vagy vallási mércének megfeleltetni az embert. Ezért a keresztelő sem szükséges, csak sokan megteszik, mert a társadalom, ugye? Ha rajtam múlna, szigorúan megtiltanám az egyházak bármelyikébe való belépést/egyének felvételét 18 év alatt. A szülőnek nincs joga dönteni gyermeke sorsáról ez ügyben! Nincs joga azt mondani, hogy márpedig katolikus vagy református vagy akármi leszel! A gyerek, ha felnő, az lesz, amihez kedve van: ha asatru, akkor az, ha sátánista, akkor az. De úgy látszik, a társadalom még nem nőtt fel ehhez eléggé. Sajnálatos…
Mivel már elég sok szót pazaroltam erre, most inkább arra térek rá, hogy miért ezt a tant vallom magaménak a fent leírtakon kívül: mert független és gondolkodó lény vagyok, olyan, aki nem hisz se mennyben, se pokolban. Igaz, valami van a túlvilágon, de ezt még senkinek se sikerült kiderítenie, pontosan mi. Csak találgatások vannak halálból visszatért emberek beszámolóiból és a képzelet csodálatosan gazdag világából. Vannak olyan személyek, akik nem látnak senkit és semmit, miközben végigmennek az alagúton (tipikus, sablonos elem), mások megint mást tapasztalnak. Talán az a bizonyos “túlvilág” egyfajta állapot lehet, azt még nem tudhatjuk pontosan.
Egy könyvben olvastam, ez az egyik kedvenc könyvem, hogy mindenki azt lát, amit akar. Tehát itt is az ember dönt. És mennyire elveti ezt a tényt sok vallás!

Mindannyian magunk felelünk tetteinkért, magunk örülünk sikereinknek és szerintem ez sátánista szemmel nézve nem lehet másképp a túlvilágon sem.
Életünkben sok mindent megélünk, sok váratlan dolog történik velünk, sokszor a kellemetlenebb fajtából, teljesen a mi akaratunkon kívül. Mert ki lenne az az őrült, aki rosszat kívánna magának?Senki. Sorsszerű, hogy meghalunk, de a túlvilágon már kivétel nélkül mi tartozunk beszámolóval ÖNMAGUNKNAK. Nem az isteneknek vagy más létezőknek, szellemeknek stb. Egyedül magunknak. Ezt nevezem én tükörbe nézésnek.
(Zárójelben megjegyzem, a sátánista világképben NINCSENEK KONKRÉT TÚLVILÁGI HELYEK és azt tartják, mindenki a maga sikereinek kovácsa, a kellemetlen események, amik történnek velünk csak a hiányosságaink úgymond kivetülései. Az én érzésem szerint sem léteznek ilyen helyek, a halál csak egy állapot, de az nem azt jelenti, hogy teljesen megsemmisülünk, mert a tudatunk még ekkor is fókuszban marad[hat]) Ha teljes megsemmisülés várna ránk, vajon mi értelme lenne az egész létezésnek egyáltalán?
Mivel a sátánista önmaga istene, kinek tartozna felelősséggel és beszámolóval, ha nem önmagának? Az istenek még odaát is távol vannak, nem segíthetnek, mert nem azért “indítottak el” az evolúcióval összefogva, hogy kézen fogva vezetgessenek. Nem érdekli őket, hogyan oldod meg a túlvilági kalandodat és mi lesz veled azután. Ők nem a te dajkáid vagy felvigyázóid. Számukra te felnőtt vagy, önellátó és… egy isten a sok közül. Még ha nem teremtesz, akkor is. (Vannak más vélemények, de én így vallom, mert így akarom. Nem vagyunk egyformák) Isten vagy, mert a való életben önmagad istene kell, hogy legyél és ez odaát se lehet másképp, maximum még inkább a saját lábadra kell állnod, hogy tudatod tovább létezzen ezután is.
Nekik mindegy, hogy néven szólítod-e őket vagy csak “istenem”-nek, nem érdekli egyiküket sem. Ez olyan, mintha a villámláshoz beszélnél vagy a mennydörgéshez. Nem fognak válaszolni. Mint mondtam, régebben én is szólítottam őket (nem imádkoztam, mert soha nem tudtam elmondani egy rendes imát szívből), de nem válaszolt egyikük sem. Voltak álmaim, de azok csak az én elképzeléseim lehettek, semmi több.
Éppen ezért tudok hinni a Kilenc Sátáni Kinyilatkoztatásban (ezt nemzetközi szerzői jogok miatt nem írom le, ahttp://www.churchofsatan.com oldalon megtalálod angolul), legfőképp a második pontban.
Annyit azonban elárulhatok, hogy ez a pont nem a túlvilági örömökre való várakozást és a mindenről való lemondást hirdeti, hanem azt, hogy az életedet itt és most kell megélned. Nincs értelme szellemi vágyálmokat kergetni, mert előbb-utóbb megölnek és az út végén ott vár a hatalmas csalódás, a nagy semmi. És mikor felébredsz, nincs mennyország, ahová megtérhetnél, nincs pokol, mi elől menekülnél, csak te magad vagy az örömöddel és a bánatoddal, sikereiddel, és bukásaiddal. Nem lesz, ki segítene őket megoldani és nem lesz, ki elítél.
Talán előfordulhat, hogy találkozol ismerősökkel, barátokkal, de ők nem segíthetnek megoldani a gondjaidat odaát. Már nem mondom el annyiszor, hogy ez kinek a dolga.
De tulajdonképpen mi is egy sátánista célja az életben? Egy cél van: az ego fejlesztése és a kiteljesedés. A sátánizmus nem a lemaradás vagy a stagnálás, hanem a fejlődés antivallása. Nem az a célod, hogy megállj valahol, hanem az, hogy mindig lépj tovább. Míg sok vallás a megváltoztathatatlanságba való belenyugvást hirdeti, addig Anton LaVey éppen az ellenkezőjét. Szerinte a reinkarnáció nem létezik, mert nincs rá bizonyíték és nem is lesz. Számára ez a tan annyit jelent, mint elhallgattatni a nyomorban kínlódó néptömegeket, hogy aki erényes és tiszta (értsd: az uralkodó osztály ízlésének megfelelő) életet élt, az majd a másik, következő életében gazdag és sikeres lesz. Ez semmivel sem jobb, mint a kereszténység tana, ahol hasonlót hirdetnek, csak éppen nem hisznek az újraszületésben. Azt mondják, az, aki “istennek tetsző” életet él, a mennybe, aki viszont nem, az a pokolra jut és ott fog kínlódni az örökkévalóságig. Gondolom, akik anno megszerkesztették a bibliát, fel sem fogták, mi az örökkévalóság. És vajon egy embernek miért kell az örökkévalóságon át olajban főve, pokoltűzben égve gyötrődni, mert elkövette a hét főbűn egyikét és az istenének úgy tetszik? Mert jókat evett-ivott, netán irigy volt valakire vagy lustálkodott és nem ment el gyónni? Nevetséges…

A kereszténység a legdiszkriminálóbb vallás az egész földön, mert nem csak az ateistákat, sátánistákat és pogányokat bélyegzi meg, hanem a zsidókat és az iszlám hitűeket is. Mellét verve önmagát nevezi meg a kizárólagos, egyetlen járható útnak, és aki ezen az úton jár, az megdicsőül, aki viszont ellenáll vagy akár meg meri kérdőjelezni az ott leírtakat, kegyetlen véget ér, de még a halála után se nyugodhat többé, mert örök kárhozat, “fogak csikorgatása”, pokoltűz ésatöbbi várja. Ugyanakkor hirdeti a szeretetet és a megbocsátást. Nem furcsa ez egy kicsit? Ha az ő istenük sem hibátlan, úgy a követői se lehetnek azok, ez a vallás mégis teljesíthetetlen feladatokat ró követőire. Olyanokat, amelyeket még az istenük sem képes betartani!!! Miért? Nos, a harag nem az egyik főbűn? Vagy az irigység, amikor a mítosz szerint sajnálta az emberiségtől a tudás fáját, mert aki eszik belőle, az megöregszik és meghal? Meg a bábeli torony legendája, amikor féltékeny lett az emberekre és féktelen dühében összezavarta az emberek nyelvét, hogy többé ne érthessék meg egymást? Ma ez már nem gond, ugyanis elég jó nyelviskolák vannak, ahol nyelveket lehet tanulni XD. És mindezt miért? Csak mert az ember is tudott hasonlóan jót alkotni, meg hát ugye az ő kis birodalma felé törekedett és ezt nem nagyon szívelte. Bosszúból lerombolta a tornyot, az emberek nyelvét meg összezavarta és szétkergette őket a világ minden tájára. Szép munka, csak nem örökéletű XD
De ezek csak legendák, ráérős “bölcs” emberek firkálmányai és lám, mégis bestseller lett a könyvből. Igen! Köszönhetően a vallási fanatizmusnak, mert ha nem olvasol bibliát és nem jársz templomba, elkárhozol. Sőt! Ha meg sem keresztelnek, akkor sem juthatsz be a mennyek országába. Nagyszerű, csak éppen nincs bizonyíték arra, hogy eme hely létezne vagy ellentéte, a pokol. Valóban jó biznisz volt ez az egyházaknak, jó sokat kerestek vele. Nagyszerű!
De most evezzünk más vizekre.
Korábbi írásomban szót ejtettem róla, hogy a sátánizmus elítéli a tolvajlást. Valóban, egyik Törvényük a tizenegy közül, pontosan a 6. erről szól, amit megint a fenti okokra hivatkozva nem írok le ide. Ha érdekel, megtalálod a fenti forrásban, ha meg nem, akkor úgyse lenne értelme leírnom ide még akkor sem, ha megengedné a Church Of Satan.
Aki még mindig azt hiszi, hogy ez a vallás arról szól, hogy állatokat és/vagy gyerekeket áldoznak, az vagy nem olvasta az előző két blogomat (A sátánizmusról 1. és 2.) vagy elsiklott felette. NEM ÁLDOZUNK EGYIKET SEM!!!
Két Törvényt is alkottak erre, a 9-et és a 10-et. De mi a helyzet a mások birtokáról vagy a sajátodról? Erről a 3-as és a 4-es szól, a nyílt területen való viselkedésről pedig a 11-es, az utolsó. A mágiáról szóló törvény számomra a legfontosabb, ez a 7. Az első, 2. és a 8. úgymond nem annyira jelentős dolgokra hívja fel a figyelmedet, mint mikor adj tanácsot, mikor mondd el a gondjaidat másoknak és ír még arról is, hogy miért ne panaszkodj.
A Kinyilatkoztatásokról még annyit, hogy összesen kilenc van belőlük, ahogyan a Sátáni Bűnökből is.
Számomra ezek az útmutatások egy józan elme józan gondolatai.
Most csak egy fontos dologra térnék ki: a sátánizmus egyáltalán nem az önmegtartóztatást hirdeti, hogy mondj le mindenről, mert így “kincset gyűjthetsz a mennyben”. Épp az ellenkezőjét. Az életet nem kényszeresen, hanem élvezettel kell megélned. (Vannak kivételek, amikor ez lehetetlen, de erre most nem térek ki) Ezzel szemben sok vallás a lemondást, mint erényt hirdeti és azt mondja: a földi életed siralomvölgy, Nem csak a kereszténység, de a buddhizmus -bármilyen békés vallás és nem végez erőszakos hittérítést- is a vágyakról való lemondást hirdeti, mert a vágy a rossz, a szenvedés alapja és hogy az élet célja a vágyak megölése kell hogy legyen és így megszűnik a szenvedés is. Igazán nem fikázni akarom a más vallásokat, de ezek nem emberhez méltó és leginkább nem teljesíthető követelményeket tárnak híveik elé. És ami a legrosszabb: értelmetleneket. Miért él az ember, ha nem a vágyai beteljesítéséért? Mégis mi lenne az értelme a létünknek? Vajon nem ezért élünk, hanem azért, hogy folytonosan irtogassuk a vágyakat, amiket belénk tápláltak??? A vágy is az ember része, azt elvetni értelmetlen, mert önmagadat tagadod meg, másrészt lehetetlen, mert az istenek sem képesek erre, hiszen nekik is volt egy vágyuk, amikor elindították a világ működését és benne az ember létezését.
Vannak kimondottan szélsőséges irányzatok, mint pl. a dzsainizmus (http://hu.wikipedia.org/wiki/Dzsainizmus), de ezekre most nem térek ki, mert nem vallások elemezgetésére készítettem ezt a blogot, hanem azért, hogy elmondjam, NEKEM mit jelent a sátánizmus, mint antivallás, mint filozófia és mint életforma, mint a létem egyik legfontosabb része. Viszont néha szükségesnek tartom, hogy felhozzak egy-két ellenpólust, szemléltetve a kettő közti óriási különbségeket. Mert ugye az éremnek két oldala van…
Mi, sátánisták nem hiszünk sem abszolút jóban sem abszolút gonoszban, mert nem léteznek. Az embert annak hiányosságaival együtt fogadjuk el, mint élőlényt, mint a világ részét, és nem akarjuk megjavítani őket, megfosztani az egyéniségüktől és tömegterméket készíteni belőlük, mint ahogy azt sok vallás szeretné. Számunkra a hittérítés és az efféle megnyilvánulások feleslegesek és szükségtelenek.
Nem hirdetjük, hogy az életút szenvedéssel van kikövezve és hogy élj erényesen, meg ilyesmi. Nálunk az úgy nevezett 7 főbűn, mint a kevélység, fösvénység, bujaság, jóra való restség, harag, irigység, falánkság nem mennek bűn számba. Ez viszont nem azt jelenti, hogy eszetlen, hedonista, csak az élvezetekkel törődő életet élünk! Ez éppúgy nem igaz, hogy ölünk-főként a Sátán nevében, mivel magunk fölött nem ismerünk el semmilyen ezt megparancsoló hatalmat, így kinek öljünk? Az már másik téma, nem ide tartozik, hanem:
http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96rd%C3%B6gim%C3%A1dat
Visszatérve az isten(ek) létének feltételezésére, sok VALÓDI sátánistának ellentmondásosnak tűnhet, hogy a politeizmust választottam, lévén eme vallásban csak egyetlen világot egyensúlyban tartó erőről esik szó, nem pedig többről. Talán a politeizmus is rossz, helytelen kifejezés már, de nem nevezem máshogy. Ez olyan, hogy az északi Odint se nevezem máshogy, mint Odin. Ennyi. De mit is jelent számomra ő és a többi erő? Amit már legalább háromszor leírtam, úgyhogy többször nem fogom.
Hagyományos értelmezés szerint ezek az erők olyan személyekként jelennek meg, akik az emberhez hasonlatosak, sokszor emberként viselkednek (pl. a ván istencsaládba tartozó Freyr és Freyja), nem pedig természeti, világot egyensúlyban tartó erőkként szerepelnek. Pedig ők azok, nem emberek vagy azokra hasonlító lények, akiknek szükségük van evésre-ivásra (Thor), unalmukban társaik bosszantásával (Loki) vagy óriásnők és istennők hajkurászásával (Ódin) töltik az idejüket. A mai alakjukra az ember teremtette őket és az eredeti erők emberszerű, személyes istenek képében maradtak fenn a világban. Talán igazabb egy másik verzió, hogy az emberek nem érhették el őket, lévén az érzelemmentes lények nem foglalkoztak velük, és így kénytelenek voltak saját maguknak isteneket kreálni, olyanokat, akik hasonlítanak rájuk, akik úgy viselkednek, mint ők, csak egy kicsit több hatalommal rendelkeznek és az emberek ezen lényeknek is az alávetettjei. A kereszténység sem változtatott ezen, csak más történetet kerekített hozzá: volt egyszer egy isten, nagyon távoli és mindenható, akit nem szabadott megsérteni, mert akkor rögtön lesújtott a villámával, akárcsak a mitológiai Zeusz. Ez az isten azonban meggondolta magát, mert szerinte se jó üzlet, ha olyan távol él az emberektől, és valljuk be, talán már unta az angyalok örökös imádatát is. Ezért eldöntötte, hogy lemegy az emberek közé és olyan lesz, mint ők. Testet is öltött és hamarosan közéjük került. Ácsmesterséget tanult és tanította az embereket a szeretet és a megbocsátás tanára (ezt azonban ő képtelen volt tartani addig). Aztán többeknek nem tetszett a működése és elhatározták, hogy meg kellene szabadulni tőle. Így is lett. Állítólag 33 éves emberi korában megfeszítették, de ő legyőzte a halált és újra istenné lett. Vajon, mi ez, ha nem az isten emberformájúvá tétele? De ez mind csak legenda. A valóságban az a személy NEM VOLT ISTEN. Ezreket feszítettek keresztre, ezt a kivégzési gyakorlatot már nagyon régóta ismerik.
Mint tudjuk, az emberi fantázia termékeny talaj, de mivel benne van a szó, hogy fantázia, nem mindig ad hiteles képet a valóságról. Ez addig nem baj, amíg a mesék, a szórakoztatás szintjén marad. Viszont amikor már vallást csinálnak eme tévképzetekből, az már igen. Számomra az viszont -bár nem vagyok vallásos, nem is voltam soha-, hogy egy istent (nevezzük így), azaz egy világot egyensúlyban tartó erőt állatalakban (Anubisz) vagy öregemberként (Ódin) ábrázolnak, enyhén szólva érdekes jelenség. Miért kellene állatalakban létezniük, mi logika van ebben? Mindenki tudja, hogy az evolúciónak köszönhetően az ember a legmagasabb rendű állat és ha vannak olyan vallási rendszerek, amelyek az isteneiket sokkalta magasabb rendűnek képzelik el, akkor miért kellene ráadni arra az istenségre egy állati maszkot? Nem elég, hogy lehetetlen dolgokat írnak róluk, még ez is. Én már láttam Ódinról képeket, szobrokat (jobbakat-kevésbé, rosszabbakat-többnyire), de azután, hogy megtapasztaltam a Bal Kéz felőli Ösvényt, már képtelen vagyok úgy elképzelni, ahogy ábrázolják. Nem mondom, egyes alkotások kimondottan tetszetősek voltak, pl. egy kb. középkorú, szőke hajú, szakállas férfiként ábrázolva, de őt csak mint férfit és személyt rajzolták le, magyarán adtak rá egy maszkot és kész. A valódi mögöttes tartalmat – ami valóban istenivé tenné még a külsőségekben is, hogy pl. nem tud megöregedni viszont nem lehet látni, így ábrázolni sem.. Az ember egyszerűen képtelen erre. Így valóban emberiek maradtak, viszont a későbbi vallások, mint a “nagy monoteisták” kicsit továbbfejlesztették, de ők sem tudtak igazán elvonatkoztatni, mivel személyiséget adtak istenüknek: kivételez, büntet, haragszik stb. De a kereszténység ezt jól megspékelte és így sikeresen jól elcseszte az addigi héber láthatatlan istenképet az isten emberalakban való megtestesülésének ábrázolásával.

Ami a legérdekesebb, hogy ugye volt a pogányság és a kereszténység párharca, amiről mindenki tud, így nem kell külön regényt írnom róla. A keresztények mit mondtak a pogányokról? Hogy bálványimádók. És ők mit tesznek? Képet, szobrot faragtak kedvenc egyetlen istenükről és térdet hajtottak előtte, csókolgatták, simogatták, imádkoztak hozzá. Ugyanazt tették, amit elítéltek, csak más szereplővel. Holott a pogányok nem bálványimádók, ezt le kell szögeznem. Csak a korai keresztények értették félre őket. Ők nem a köveket és fákat imádták, hanem csak mint ún. kellékeket használták eme dolgokat. Ebből aztán a keresztények faragtak egy jó kis esti mesét és lett belőle nagy háború. Bezony. Lerontották az “átkozott bálványokat”, pokolra küldték a”démonokat” (Tudjuk, kik azok, ugye? Valaha istenekként imádták őket, mint pl. Baál, Istár stb. Belőlük lettek azok a csúnya, patás démonok, akik elviszik a rossz kölyköket XD) és rengeteg embert megöltek vagy megkínoztak és mindezt csak azért, mert nem az ő hitüket vallották. Ez nem szép dolog és az, aki VALÓBAN sátánista, elítéli az ilyesmit. Ez éppen olyan, mintha a pogányok (vagy a sátánisták) követelnék, hogy irtsanak ki minden keresztényt (kb. 2 milliárd ember), viszont erre ők már nagyon megsértődnének. De sem az egyik, sem a másik csoport nem fogja ezt tenni. A pogányok azért nem, mert elítélik az ilyesmit és nem bántanak senkit, a sátánisták ugyanezért plusz nem érdekli őket, ki mennyire degenerálja el az elméjét a Jobb Kéz felőli ösvény egyik útján.
Mivel mi önnön fejlődésünket tartjuk előbbre mindenki másénál, így nem foglalkozunk az egyes emberek hitével és nem is próbáljuk még meggyőzni sem őket, nemhogy megtéríteni. Ha abban a szellemi sötétségben akar élni, tegye, csak mást hagyjon élni hagyni. Egy sátánista így gondolkodik: Élni és élni hagyni. Addig nem csattan el az első pofon, legyen az szóban vagy tettben, attól függ, milyen minőségben adják, amíg nem bánt minket senki, amíg nem csinál hülyeséget a vallásunkból és nem fikázza le indokolatlanul. Viszont egy sátánista akkor sem ragad baltát hogy szétverje a jóember fejét, esetleg egy bombát, hogy felrobbantsa az illető autóját, csak azért, mert neki van igaza, a másik meg hülye. Ilyesféle tetteket meghagyunk a vallási fanatikusoknak, bár nagyon elítéljük eme cselekedeteket. Ha látjuk, hogy valaki annyira elmaradott, otthagyjuk és kész, a jobb emberismerő sátánisták viszont szóba se állnak az illetővel. Ez viszont már emberismerettől függ, de gondolom, mindenki képes egy idő után észrevenni, hogy egy józan gondolkodású egyénnel vagy egy fanatikussal tárgyal.

Tehát röviden összefoglalva: mi a sátánizmus? Szabadság. Függetlenség. Akaraterő. Az embert középpontba állító egyetlen létező filozófiai irányzat az ateizmus után. Amíg a vallások jó nagy része ilyen-olyan eszközökkel béklyóba zárja az ember elméjét és megfosztja őt önnön függetlenségétől, sokszor emberi méltóságától, addig a sátánizmus épp az ellenkezőjét teszi: feszabadít. És a felszabadulás általában boldoggá teszi az embert.
Hail Satan!

Önmagamhoz

Míg élek, kételkedek,
Naivul soha többé nem hiszek.
Csak világot egyensúlyban tartó erők vannak,
Az ember által kreált “istenek” rég halottak.
Te vagy univerzumod közepe,
Nem uralkodhat rajtad senki se,
Lásd meg önmagad és légy boldog,
Kerülj a fénybe, ne légy bolond!
Ne hagyd, hogy elferdítsék elméd,
Ne hagyd, hogy elűzzék léted értelmét.
Mert mi az értelme e létnek,
Ha nem önnön fejlődésed?
Ne engedd, hogy megmondják, neked mi a jó,
Ne engedd, hogy magával sodorjon a tömeg-folyó.
Ne engedd, mert akkor elméd megkötik,
Élősködőként telepszenek rád,
Erődből táplálkoznak, véred szívják.
S aztán nem marad semmi, csak a sötét,
És börtönbe zárt, megnyomorított elméd.
Az életedet választod
Vagy inkább ezt kívánod?
Nem, nem soha! Én már választottam.
Saját magam megváltottam,
Nincs szükségem üdvözítésre:
Önmagam megváltója vagyok és leszek örökké!
Én vagyok önmagam istene!


Bibliai ellentmondások (az idézetek a Károli-fordításból származnak)

Alcím:
Ezt nem ártana senkinek sem átolvasni.

Szabad-e ölni?

2 Móz. 20,13 “Ne ölj.”
3 Móz. 24,17 “Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.”

ezzel szemben

2 Móz. 32,27 “Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, … és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.”
1 Sám. 6,19 “… És a nép szomorkodott, hogy az Úr ily nagy csapással [az eredeti szöveg szerint: mészárlással] sújtotta vala a népet.”
1 Sám. 15,2-3.7-8 “Így szól a Seregek Ura [az Úr]: … Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. … Saul pedig megveré Amáleket … a népet pedig mind kardélre hányatá.”
4 Móz. 15,36 “Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyon kövezék őt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.”
Hós. 14,1 “Meglakol Samaria, mert daczolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak.”
Zsolt. 137,9 “Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!”

Szabad-e hazudni?

2 Móz. 20,16 “Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.”
Péld. 12,21 “Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek”

ezzel szemben

1 Kir. 22,23 “Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.”
2 Thess. 2,11 “És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak” Továbbá: vesd össze Józs. 2,4-6-ot Jak. 2,25-tel.

Szabad-e lopni?

2 Móz. 20,15 “Ne lopj.”
3 Móz. 19,13 “A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold.”

ezzel szemben

2 Móz. 3,22 “… s így foszszátok ki égyiptomot.”
2 Móz. 12,35-36 “…és kifoszták az égyiptombélieket.”
Luk. 19,29-34 “[Jézus] elkülde kettőt az ő tanítványai közül, Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba … találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van rá. … És amikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? ők pedig mondának: Az úrnak szüksége van rá.”

Meg kell-e tartani a szombatot?

2 Móz. 20,8 “Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.”
2 Móz. 31,15 “… valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.”
4 Móz. 15,32.36 “Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon. … Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyon kövezék őt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.”

ezzel szemben

Ésa. 1,13 “… újhold, szombat s ünnepre- felhívás; bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.”
Ján. 5,16 “És emiatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.”
Kol. 2,16 “Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában”

Csinálhatunk-e faragott képeket?

2 Móz. 20,4 “Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.”
3 Móz. 26,1 “Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok”
5 Móz. 27,15 “Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál”

ezzel szemben

2 Móz. 25,18 [Az Úr mondja:] “Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat”
1 Kir. 7,15-16.23-25 “És formála két réz oszlopot … két gömböt érczből öntve … és csinála egy öntött tengert … tizenkét ökrön állott [s így tovább]”

Üdvözülünk-e a jó cselekedetek által?

Eféz. 2,8-9 “Mert kegyelemből tartattatok meg … Nem cselekedetekből”
Róm. 3,20.28 “Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte”
Gal. 2,16 “Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által”

ezzel szemben

Jak. 2,24 “Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből”
Mát. 19,16-21 “És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? ő [Jézus] pedig monda néki: … tartsd meg a parancsolatokat … Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz a mennyben”

Lássák-e jó cselekedeteinket?

Mát. 5,16 “Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket”
1 Pét. 2,12 “Magatokat a pogányok közt jól viselvén, … a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”

ezzel szemben

Mát. 6,1-4 “Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket, … Hogy a te alamizsnád titkon legyen”
Mát. 23,3.5 “az ő [a farizeusok] cselekedeteik szerint ne cselekedjetek … Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek”

Tarthatunk-e rabszolgákat?

3 Móz. 25,45-46 “Még a zsellérek gyermekei közül is, a kik nálatok tartózkodnak, azokból is vásárolhattok … és legyenek a ti tulajdonotok … örökké dolgoztathattok velük”
1 Móz. 9,25 “Monda [Noé]: átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.”
2 Móz. 21,2.7 “Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen … És ha valaki az ő leányát szolgálóul adja, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek.”
Jóel 3,8 “És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.”
Luk. 12,47-48 [Jézus mondja:] “És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik.” [az eredeti szerint korbácsütésről van szó]
Kol. 3,22 “Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak”

ezzel szemben

Ésa. 58,6 “… az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek”
Mát. 23,8 “Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a Ti doktorotok, a Krisztus” [Az angol változatban a “doktor” “Master”- ként szerepel, aminek jelentése: cseléd gazdája)

Meggondolja-e magát Isten?

Mal. 3,6 “Mert én, az Úr, meg nem változom”
4 Móz. 23,19 “Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”
Ezék. 24,14 “Én, az Úr szólottam; jőni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök”
Jak. 1,17 “a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

ezzel szemben

2 Móz. 32,14 “És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.”
1 Móz. 6,6.7 “Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, … És monda az úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; … mert bánom hogy azokat teremtettem.”
Jón. 3,10 “… és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.”

Lásd még 2 Kir. 20,1-7, 4 Móz. 16,20-35, 4 Móz. 16,44-50. Lásd még 1 Móz. 18,23-33: itt ábrahám ráveszi Istent, hogy gondolja meg magát azt illetően, hogy legalább hány igaz embert kell találni Sodoma városában ahhoz, hogy a város elkerülje a pusztulást. Ábrahám lealkudja ezt a számot ötvenről tízre, de Isten csak játszott vele, hiszen mindentudó lévén előre tudhatta, hogy amúgyis elpusztítja majd a várost.

Kell-e bűnhődnünk szüleink bűneiért?

2 Móz. 20,5 “… mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen” (Megismételve: 5Móz 5,9)
2 Móz. 34,6-7 “Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten … de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.”
1 Kor. 15,22 “Mert a miképen ádámban mindnyájan meghalnak…”

ezzel szemben

Ezék. 18,20 “a fiú ne viselje az apa vétkét”
5 Móz. 24,16 “Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ő bűnéért haljon meg.”

Jó-e Isten, vagy gonosz?

Zsolt. 145,9 “Jó az Úr mindenki iránt”
5 Móz. 32,4 “Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”

ezzel szemben

Ésa. 45,7 “békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!”
Sir. 3,38 “A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.” [Az eredetiben itt kérdőjel áll, költői kérdés.]
Jer. 18,11 “Ezt mondja az Úr: ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek!”
Ezék. 20,25-26 “És én is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek. S megfertéztetém őket ajándékaikkal, mikor tűzön vittek át minden elsőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.”

Megkísérti-e Isten az embert?

Jak. 1,13 “Senki se mondja: …Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.”

ezzel szemben

1 Móz. 22,1 “És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot”

Békeszerető-e Isten?

Róm. 15,33 “A békességnek Istene”
Ésa. 2,4 “és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.”

ezzel szemben

2 Móz. 15,3 “Vitéz harczos az Úr”
Jóel 3,9-10 [Az Úr mondja:] “készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak! Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!”

Békeszerető volt-e Jézus?

Ján. 14,27 “Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek”
Csel. 10,36 “Azt az igét, melyet [Isten] elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által”
Luk. 2,14 “… és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”

ezzel szemben

Mát. 10,34 “Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.”
Luk. 22,36 “Monda azért nékik: … és a kinek nincs, adja el felső ruháját és vegyen szablyát.”

Megbízható volt-e Jézus?

Ján. 8,14 “Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz”

ezzel szemben

Ján. 5,31 “Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.”

Becsmérelhetjük-e az embereket?

Mát. 5,22 [Jézus mondja:] “a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.”

ezzel szemben

Mát. 23,17 [Jézus mondja:] “[Ti] Bolondok és vakok”
Zsolt. 14,1 “Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”

Látta-e valaki Istent?

Ján. 1,18 “Az Istent soha senki nem látta”
2 Móz. 33,20 “Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.”
Ján. 6,46 “Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van [Jézus], az látta az Atyát”
1 Ján. 4,12 “Az Istent soha senki nem látta”

ezzel szemben

1 Móz. 32,30 “mert látám az Istent színről színre”
2 Móz. 33,11 “Az Úr pedig beszéle Mózessel színről színre, a mint szokott ember szólani barátjával”
Ésa. 6,1 “A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot”
Jób 42,5 “Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.”

Hány Isten van?

5 Móz. 6,4 “az Úr, a mi Istenünk, egy úr!”

ezzel szemben

1 Móz. 1,26 “És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre”
1 Móz. 3,22 “És monda az Úr Isten: ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván.”
1 Ján. 5,7 “Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.”

(Nem helyes úgy érvelni, hogy a többes szám használata itt “királyi többes”; az ilyen használat a király vezetése alatt álló összes hatalmasságot is magában foglalja. A Szentháromság bevezetése semmit sem old meg, mert maga is ellentmondásosabb, mint az a probléma, amelyet meg akar oldani.)

Bűnösök vagyunk-e mindannyian?

Róm. 3,23 “Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”
Róm. 3,10 “A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is”
Zsolt. 14,3 “nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem”

ezzel szemben

Jób 1,1 “Vala úz földén egy ember a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.”
1 Móz. 7,1 “Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába; mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.”
Luk. 1,6 “És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.”

Milyen idős volt trónra lépésekor Akházia?

2 Kir. 8,26 “Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett”

ezzel szemben

2 Krón. 22,2 “Akházia negyvenkét esztendős volt, mikor királylyá lett”

Szabad-e esküt tenni?

4 Móz. 30,2 “Ha valamely férfi fogadást fogad az úrnak, vagy esküt tesz, … a mint az ő szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.”
1 Móz. 21,22-24.31 “…Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel … és monda ábrahám: én megesküszöm … Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.”
Zsid. 6,13-17 “Mert az Isten, mikor ígéretet tett ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött … Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü; Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe”

Lásd még 1 Móz. 22,15-19; 1 Móz. 31,53; Bir. 11,30-39.

ezzel szemben

Mát. 5,34-37 “Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre … Se a földre … Se a te fejedre ne esküdjél … Hanem legyen a ti beszédetek: úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.”
Jak. 5,12 “…ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.”

Mikor feszítették keresztre Jézust?

Márk 15,25 “Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.”

ezzel szemben

Ján. 19,14-15 “Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: ímhol a ti királyotok! Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt!”

Engedelmeskedjünk-e a törvénynek?

1 Pét. 2,13 “Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; Akár helytartóknak”
Mát. 22,21 “Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak” Lásd még Róm. 13,1.7 és Tit. 3,1.

ezzel szemben

Csel. 5,29 “Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.”

Hány állat volt Noé bárkáján?

1 Móz. 6,19 “És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába”
1 Móz. 7,8-9 “A tiszta barmok közül, és a tisztátalan barmok közül, a madarak közül, és minden földön csúszó-mászó állat közül, Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.”
1 Móz. 7,15 “Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala.”

ezzel szemben

1 Móz. 7,2-3 “Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét. Az égi madarakból is hetet-hetet”

Egyenlőnek teremtetett-e a férfi és a nő?

1 Móz. 1,27 “Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.”

ezzel szemben

1 Móz. 2,18.23 “És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt … És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.”

A fákat vagy az embert teremtették-e előbb?

1 Móz. 1,12-31 “Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. … És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. … És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre … És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.”

ezzel szemben

1 Móz. 2,5-9 “Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje … És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából … És ültete az Úr Isten egy kertet édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. És nevele az úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót”

Volt-e Mikálnak gyermeke?

2 Sám. 6,23 “Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha gyermeke az ő halálának napjáig.”

ezzel szemben

2 Sám. 21,8 “De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát … és a Saul leányának, Mikálnak öt fiát”

Hány lova volt Salamonnak?

1 Kir. 4,26 “És Salamonnak volt negyvenezer szekérbe való lova az istállókban, és tizenkétezer lovagja.”

ezzel szemben

2 Krón. 9,25 “És Salamonnak négyezer lóistállói, szekerei és tizenkétezer lovagjai valának” [Az eredeti szövegben nem különíthető el a “ló” és a “lóistálló”.]

Hallottak-e hangot a Pállal utazó emberek?

Csel. 9,7 “A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.”

ezzel szemben

Csel. 22,9 “A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.” [Ezt az ellentmondást az eredeti görög szavak lingvisztikai elemzésével sem lehet feloldani.]

Mindenható-e Isten?

Jer. 32,27 “Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem?”
Mát. 19,26 “Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”

ezzel szemben

Bir. 1,19 “Vala pedig az Úr Júdával, és kiűzé a hegység lakóit; de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vasszekereik voltak.”

Világosságban él-e Isten?

1 Tim. 6,15-16 “…a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik”
Jak. 1,17 “…a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka”
Ján. 12,35 “Monda azért nékik Jézus: … és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.”
Jób 18,18 “[aki gonosz,] A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.”
Dán. 2,22 “Ő [Isten] … tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!” Lásd még Zsolt. 143,3; 2 Kor. 6,14; Zsid. 12,18-22.

ezzel szemben

1 Kir. 8,12 “Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.”
2 Sám. 22,12 “[Isten] Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sűrű felhőket.”
Zsolt. 18,12 “[Isten] A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.”
Zsolt. 97,1-2 “Az Úr uralkodik, örüljön a föld … Felhő és homályosság van körülte”

Elfogadja-e Isten az emberáldozatot?

5 Móz. 12,31 “Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az útálatosságot, a mit gyűlöl az Úr, megcselekedték az ő isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tűzzel az ő isteneiknek.”

ezzel szemben

1 Móz. 22,2 “És monda [Isten]: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.”
2 Móz. 22,29 “Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsőszülöttét nékem add.”
Bir. 11,30-39 “És fogadást tőn Jefte az úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait: Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul. És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen … és kezébe adá néki azokat az Úr. … Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: imé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; … És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett”
2 Sám. 21,8-14 “De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát … Mikálnak öt fiát … És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg. … És kiengesztelődött ez által Isten az ország iránt.”
Zsid. 10,10-12 “A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által … Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára”
1 Kor. 5,7 “…mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.”

Ki volt József apja?

Mát. 1,16 “Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus”

ezzel szemben

Luk. 3,23 “Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié”

[Jézus nemzetségfáját számos különbséggel írják le az egyes evangéliumok. Pl. vesd össze Mát. 1,1-14-et Luk. 3,23-38- cal.]

 

Most akkor hogy állunk???

 

Forrás:
http://ateizmus.fw.hu/

Egy emlék-Amikor még hittem…4 -bár tudom, hogy e leírás bizonyos részei még most is helytállók

A Rúnákról és a Nornákról – Az északi mitológia és az én nézeteim szemszögéből

1. A Rúnák
A mágiára jellemző, hogy alapjában véve se nem jó, se nem rossz. Éppen így a világon semmi se teljesen “fehér” vagy “fekete”. Ez így igaz a rúnamágiára is. Mint minden varázslatnál, lehet itt is pozitív vagy negatív célra használni a tudást. Tehát a szándék a lényeg, és ezáltal nyer értelmet az alkalmazás.
Ha rúnákat vetsz, nem szabad teljesen szó szerint venni az értelmezést. Pl. ha halálesetet jósol, nem kell rögtön arra gondolnod, hogy meghal valaki, esetleg te. Ez a hozzáállás függéshez és tehetetlenséghez, valamint az akaraterő teljes eltompulásához vezet és hasonlatossá tesz egy keresztény fanatikus hozzáállásához, akik közül többen a könyvükben, a bibliában leírtakat még ma is szó szerinti értelmezésnek veszik!
Ehelyett inkább próbálj meg figyelni és gondolkozz, ha kell szimbólumokban. Maradjunk a halálesetnél. Ha éppen ez a jelentés jön ki, az azt is jelentheti, hogy egy bizonyos életszakasz véget ér az életedben, véglegesen lezárul és jön egy új. A legjobb módszer az, ha pozitívan állsz hozzá, de mindenek előtt a figyelem és az üzenet megértése a legfontosabb.
Rossz jelentést inkább figyelmeztetésként, semmint szószerint fogd fel! Lásd meg a baj, probléma gyökerét, és gondolkozz, hogyan lehetne megoldani, majd dönts és legvégül cselekedj, orvosold a nehézséget.
Azt mondják: “Minden jóban van valami rossz, és minden rosszaban van valami jó”. (Értsd: mindegyik erő magában hordja az ellentétes erő gyökerét, erre épül a jin-jang elv is)
A túl kényelmes létezés elfeledteti veled, hogy rajtad kívül más is van a világon, renyhévé, közönyössé, sőt önzővé is tehet, végül magával hozza a tehetetlenséget és a másoktól való függést. Bezárja körülötted a világot (erre ezt a találó kifejezést adták meg: elefántcsonttoronyba bezárva), s nem engedi, hogy körülnézz, láss, tapasztalj, érzékelj. Mindinkább közönyös, elpuhult és gyenge leszel ettől.
Ezzel szemben, ha többször vagy kitéve bizonyos megpróbáltatásnak (ez nem azt jelenti, hogy szüntelenül!) -amit én találóan a Norna kezének hívok-, elkezdesz gondolkozni és rájössz, hogy az életnek nem csak világos, hanem sötét oldala is van, a világ nem csak jó és szép, és így az élet is, hanem mindennek megvan a maga árnyoldala. Az égen se csak napsütést és kék eget látsz, hanem viharfelhőket és esőt, villámokat is és hallod a mennydörgést. Az értelmes ember ilyenkor menedéket keres magának, ha nem akarja, hogy rázúduljon az eső, esetleg agyonüsse a villám. Az ostoba pedig csak ácsorog és várja, hogy mindez megtörténjen, mert tehetetlensége miatt másra nem képes, személyisége többre nem engedi.
A másik fontos dolog, amit a rúnákkal kapcsolatban meg kell jegyeznied, hogy nem mindegy, melyik rúna melyik helyen áll és melyik mellett, de erre most inkább nem térek ki. A jósláshoz nem értek nagyon, csak annyit tudok, hogy semmi se mindegy, még a rúnák helyzete sem.

2. A Nornák
A Nornák az északi vallás sorsistennői, akárcsak a görög vallásban a párkák.
Három fő nornát ismernek: Urd, a múlt; Verdandi a jelen; Szkuld, a jövő. Ők azok a lények, akik meghatározzák az istenek és az emberek sorsát is, akik megfonják a Végzet fonalát. Közös rúnájuk a Nauthiz, ami szükséget is jelent a rúnaértelmezésben. Általában mindenki “Verdandi”-ban áll, aztán jön “Szkuld”, aki még nem következett el, majd végül “Urd”-ba fordul, aki megváltoztathatatlanná teszi az események megtörténtét.
A Nornák jelleme nagyon rejtélyes az ember számára. Ők a világon a legtitokzatosabb lények, valódi személyiségüket soha nem fogják felfedni az ember előtt. hatalmas tudású óriásnők voltak hajdanán, Mímir lányai, de az is rejtély, hogyan lettek nornákká, mivel nyerték el ezt a státuszt. Az viszont igaz, hogy ők voltak az elsők az óriásnők között, akik a jövőbe láttak és minden titkot tudtak. Így az ember sem tud elrejteni tőlük semmit sem, mert nincs titok a Nornák előtt. A Nornák az Yggdraszilra róják minden ember és isten sorsát szüntelen és emellett látják azt is, hogy mi történt, mi történik és mi fog történni a világban.
Aki sokat foglalkozik az északi vallással és már elgondolkodott a Nornák rejtélyes jellemén, az annyit megtudhatott róluk, hogy emberi érzéseik konkrétan nincsenek, csak igazságérzékük. Így vagy kegyelmesek lesznek és jó sorsod lesz vagy büntetnek és ez a rossz sors. Ellentétben az istenekkel, akik sokkal többet fednek fel magukból az emberek előtt, sokkal közelebb engedik magukhoz fajunkat. A Nornák kilenc lépés távolságra állnak tőlünk és nem tűrnek se bizalmaskodást, se sértést.
Az istenekhez annyiban hasonlítanak, hogy
1. maguk is isteni rangba sorolhatók (csak magasabban állnak)
2. se nem jók, se nem gonoszak
Tetteik miértjére nagyon nehéz megtalálni a választ, mert azt általában titokban tartják. Nagy hatalmuk ellenére mégsem önkényből cslekszenek (mint a keresztény vallás istene, aki valóban csak puszta szeszélyből, “mert így van hozzá kedvem” ürügyén teszi ezt), hanem a világ rendje kedvéért, s mivel Ők is részesei ennek a rendnek, így nem eshet kár benne. Mivel minden okot és okozatot, történést, titkokat és érzéseket csak Ők látnak meg, így tetteik miértjét is csak Ők tudják teljesen.
Bármi történjék, a Nornákat mindig tiszteld, mert ha bármelyiket is megbántod, az olyan mintha az összeset megsértenéd, beleértve az alacsonyabb rangú nornákat is. Sértő szavakkal soha ne szólj róluk, mert csak magadnak ártasz ezzel. A Nornák soha, de soha nem felejtenek, mert képtelenek a felejtésre! Soha nem bocsátanak meg, mert képtelenek a megbocsátásra! Náluk nincs elnézés, nincs pardon, mint az isteneknél. A Nornák, mint korábban említettem, mindent tudnak, hatalmas látnok óriásnők voltak az idők kezdetén. A sorsoddal azt tesznek, amit jónak látnak, pontosabban ami helyes és ezt a világon senki de senki nem bírálhatja felül! Mivel nem szeszély alapján döntenek, ebből az következik, hogy néha, nagyon ritkán átengedik az embernek a választás jogát. Erre a történelem során párszor sor került, amikor az északi népeknek el kellett dönteni, kihez akarnak csatlakozni:
1. vagy megmaradnak a régi vallásukban és továbbra is hiszik a régi isteneket, a régi tanokat a Nornákkal együtt
vagy
2. behódolnak az új vallásnak és elfelejtenek minden ősi tudást az ősi istenekkel és a Nornákkal együtt
Mivel nem kell részletezni, mi történt az évszázadok során, így nem is térek ki rá különösebben. Csak annyit, hogy habár az emberek elfelejtették és így megtagadták (az isteneket és) a Nornákat, Ők soha nem felejtenek, mert URD, VERDANDI ÉS SZKULD HALHATATLANOK. Ők túlélték a Ragnarököt, s Ők voltak azok, akik megszabták, melyik isten térhet vissza és melyiknek kell rejtve maradnia. Ezen kívül azt is, hogy nagyon nagy részt, hogy mi fog történni az új világban. Habár nem öröktől fogva léteznek, még talán az isteneknél is idősebb lények. Halhatatlanságuk révén kiemelt helyzetben vannak, ellentétben az istenekkel, akiknek néha szükségük van a megújulásra és ezért meg kell halniuk, majd újra feléledniük (lásd Baldr mítosza) A Nornáknak nincs erre szükségük, Ők olyanok ma is, mint régen, amikor megszerezték ezt a hatalmat az idők kezdetén.
Mint mondtam, egy Norna megsértése azzal jár együtt, hogy
1. a többit is ugyanúgy megbántod
2. ettől nagyon hátrányos helyzetbe kerülsz,
mert a sorsistennőknek az érzelmeid felett is hatalma van. Ezáltal mondhatni, mindenható lények, ellentétben az istenekkel, akik nem. Joguk van sújtani azzal is, hogy szívedbe elültetik a félelem és a reménytelenség, valamint a visszautasítás magvait, hogy azok kifejlődve később meghozzák az eredményt s egész életed is szerencsétlen lehet emiatt.
Bosszújukat, haragjukat csak úgy tudod elkerülni, ha:
1. soha nem bántod meg őket
2. őszinte szívvel felajánlasz nekik egy darabot magadból.
Utóbbit nehogy úgy értsd, hogy le kell vágnod az egyik ujjad vagy ilyesni! A lelkedből kell felajánlani, szólni hozzájuk, hogy ismered őket, amennyire emberi elméd engedi; tudod, hogy nagy hatalmuk van; tudod, hogy a világ sorsa a kezükben van de te sok mindent nem értesz, nem tudod, mi miért történik. Kérd meg őket, engedjenek annyit, hogy legalább az okokat és a miérteket légy képes felfogni, megérteni és ezzel könnyebb lesz a sorsod. Hidd el, a Nornák teljesíteni fogják e kérésedet, ha kellő tisztelettel és őszinteséggel szólítod meg Őket. Ha értesz a versíráshoz, versben is kifejezheted ezt, nem csak hétköznapi szavakkal. Bár teljesen mindegy, miként, fő dolog, hogy ne bántsd meg Őket és ne légy követelőző! Ez utóbbi esetben rád se fognak hederíteni, de ha jobban rájuk szállsz, talán még meg is büntethetnek. Légy óvatos velük!
Bár elég furcsának hangzik, a Nornák nem tűrik a jogtalanságot, a hazug önámítást valamint a “lekenyerezést” és -akár csak Tyr- azonnal közbe lépnek. Ezért soha nem szabad tárgyat felajánlanod nekik (ez csak az én véleményem), mert ez olybá tűnik, mintha meg akarnád vesztegetni Őket. A legkisebb esetben is csak nem veszik figyelembe “áldozatodat”, ha viszont megharagszanak…
A legnagyobb ostobaság, ha már egyszer tudomást szereztél róluk -gondolom, belül mindenki elég korán megtapasztalta ezt-, és később megtagadod Őket, letagadod, hogy valaha hittél bennük. Ezt pedig végképp, még a legnagyobb könyörgésedre sem fogják megbocsátani! Kezdetben hiába tűnik szépnek és jónak minden, később az ellentétére fordulhat ez, mert a Nornák, annak ellenére, hogy igazságosak (ezt kevés gondolkodás után is felfedezheted), végtelenül kiszámíthatatlanok, ha bosszúról van szó. Soha nem tudod, miként, hol és mikor csap oda a Norna keze! Midgardon pedig nincs olyan ember, aki ne érezte volna már pofonjukat (ami zárójelben megjegyzem, elég fájdalmas tud lenni). Büntetésük nem csak a jelenlegi életedre lehet kihatással, hanem az elkövetkezendőkre is, ha olyan dolgot követtél el. A Wicca vallás is azt tanítja, hogy akár háromszorosan is megbűnhődhetsz a tettedért, de nem kell ahhoz Wiccának lenned, hogy ezt elhidd. Néha elgondolkozom azon, hogy amikor a keresztények azt mondják: “Majd megver az isten” vagy “megvert az isten”, fogalmuk sincs arról, hogy az ő istenük hatalma semmi a Nornákéhoz képest. Ilyenkor a sorsistennők azok, akik vernek, esetleg jutalmaznak.
Azzal, hogy nem érted tetteik miértjét, s “lázadozol” a sorsod ellen, még nem követsz el sértést ellenük. Ebből csak az derül ki, mennyire tudatlan vagy. Hiszen az Eddában is ez áll:

“Csekély tenger habja
csekély homokot túr,
csepp az emberi elme;
más-másképp jár sz ész,
ki-ki magának okos,
az emberiség egyenetlen.”

Fontos és ideillő a harmadik sor: “csepp az emberi elme”. Nos, Urd, Verdandi és Szkuld tudásához képest valóban az.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de a sorsistennők jobban megbüntetik azt, aki hisz bennük s úgy sérti meg őket, mint azokat, akik tudatlanul teszik ezt. Ebben is az áll, hogy soha, létezésük egyetlen percében sem követtek el jogtalanságot senki ellen, bármennyire is annak érezzük azt. Nem biztos, hogy a jelenlegi helyzet miatt van a büntetés, sőt akkor főként nem, ha “nem csináltál olyat”, sokkal inkább a múltban elkövetett tévedések miatt. Sok keleti vallás is tanítja a karmát, a tettek következményét, és ebben is a Norna, azaz a Sors (és így megszemélyesítői: Urd, Verdandi és Szkuld) jutnak érvényre. ELŐLÜK NINCS MENEKVÉS!
Az emberek bármilyen néven nevezik a Sorsot -mi, Asatru hívők Nornának-, nem mernek nem hinni benne és e félelemnek megvan az oka. (A megértést segítve: a Norna=Sors, Nornák=Sorsistennők, tehát ők hárman maguk a Norna).
Az is igaz, hogy ok nélkül nem történik semmi, így Ők sem cselekszenek értelmetlenül soha. Bárhogy gondold így, ne feledd, mégha nagyon fájdalmas is felfogni: a hiba mindig az emberben van, mindig ő okozza magának saját “végzetét”, mert mindig kell lennie valamilyen a következményeket előidéző valaminek, ami miatt megtörténik, aminek meg kell történnie. Értelmetlen tettek nincsenek, csak értelmetlennek látszóak. Például ha engem gyűlöl valaki, nem biztos, hogy annak ne lett volna korábban -esetleg egy korábbi életemben- előzménye, ami a jelenben kiváltotta a másikból eme érzést. Ez igaz fordítva is: ha valaki nekem abszolút nem szimpatikus, biztos hogy közöm volt hozzá korábban, valamilyen módon. Természetesen a szimpátiára is igaz ez. Vannak olyan helyzetek, amikor jön szembe veled valaki és nem tudod, miért, de egyből érzed azt a bizonyos vonzást és itt most nem a szerelemről szóltam. A szerelemhez is kell lennie egy alapnak az emberben, ahogy ellentétéhez is kell a másik taszítása. S így e kettőnél ugyanaz a helyzet: megvan az alap -ahogy a házaknál- és arra épül az eredménye, tehát a fal és a tető.
Általános tény, hogy NEM SZERETHETÜNK MINDENKIT! A keresztény vallásnak az a sajnálatos hibája, hogy nem értette meg ezt az alapigazságot és váltig hajtogatta az ellentétét, hogy igenis szeresd felebarátod, szeresd ellenséged, stb. Képtelen volt megérteni, hogy a világ nem lehet csak “jó” és amellett kardoskodott, hogy az ő istenük a jó, a többi -akiket mellesleg démonnak kiáltottak ki- a sötétség erőihez tartozik, így nem is érdemes foglalkozni velük, sőt! el kell üldözni őket! Hát ez baromi nagy ostobaság volt tőlük!!! Ez azt hozta magával, hogy ma is képtelenek elfogadni a másik vallását, világnézetét, véleményét és erőszakosan terjesztik a maguk “igazát”. Pedig mennyire NINCS IGAZUK!!! Ám erre most nem akarok nagyon kitérni, majd inkább egy külön írást ajánlok eme vallás legnagyobb baklövései kielemzésére.
Most azonban térjünk vissza a Nornákhoz és ahhoz, hogyan tiszteld őket. A sorsistennők nem várnak se alázatot (megalázkodás), se azt, hogy lemondj bizonyos örömökről. EZ NEM A KERESZTÉNY VALLÁS, miként azt többször is hangsúlyoztam. Nem várják el, hogy hason csússz, mint a kígyó vagy megalázkodj, csak azért, hogy jó legyen neked később. Számomra az alázatosság és a megalázkodás egy és ugyanazt jelenti, csak más a kifejezési forma. AZ ASATRU NEM ERRŐL SZÓL!!! Se az istenek, se a Nornák nem várják el tőled eme hitványságot, ami inkább állatoknak, semmint embereknek való. Persze sokan másképp vélekednek, de ez az ő dolguk.
Még meg kell jegyeznem, hogy a Nornák a világ legnagyobb tanítómesterei, csak az ember az, aki nem érti a szavaikat, nem Ők magyaráznak rosszul valamit. Tudásuk közelébe egyedül Kvaszir, Mímir és Ódin férnek a legjobban. Az istennők közül pedig Vor, Snotra és Frigg.
A Nornáknak való tiszteletet azzal fejezheted ki a legjobban az előzőekben leírtakon túl, hogy próbálod megérteni őket, figyelsz rájukés keresed az összefüggéseket, meg a következményeket előidéző okokat megpróbálod magadban feltárni. Más nem is kell nekik e három dolgon kívül:
1. nem sérted meg Őket
2. őszintén felajánlasz magadból egy darabot -ez lehet a lelked egy része vagy egy érzésed, de ez pozitív legyen!- nekik
3. megpróbálod feltérképezni az okokat és nem hagyod el magad, nem sodródsz az árral.
Ennyi éppen elég.
Eszmefuttatásom végén még csak annyit közlök veled, hogy a hozzájuk legközelebb álló isten Tyr, istennő pedig Var. Tyr a jog, az igazság, valamint a bátorság és a harc istene, Var pedig a megszegett eskük megbosszulója, úgyhogy velük is óvatosnak kell lenni, mert nagyon-nagyon nehéz kiengesztelni Őket.
Köszönöm, hogy végigolvastad írásomat, az istenek kísérjék minden léptedet!

Idun Lilith Wotansdóttir
2010.10.06.

Nem menekülhetsz – Avagy a két tábor: akik megértik és akik nem

Terraformálás, avagy más bolygók, holdak föld-szerűvé, azaz lakhatóvá tétele.
Több folyóiratot olvastam már hasonló témákkal kapcsolatban. Vajon, tényleg ennyire rossz lenne a helyzet, hogy már a múlt század közepe előtt is ezen gondolkodott az emberiség egy része: terraformálás, azaz más, látszólag lakhatatlan bolygók Föld-szerűvé tétele. Bizony, nem tagadhatjuk, nagyon rosszul áll a szénánk. Abba, hogyan kellett volna megelőzni a mostani állapotokat, inkább nem térnék ki, mert egyrészt hosszú és számodra nagyon unalmas lenne, másrészt meg rögtön tiltakozni kezdenél és nem értenéd meg.

Most a jelenről írok. Földünk, a Naprendszer -mai tudásunk szerint- egyetlen lakható bolygója hatalmas változáson ment át és eme változás inkább negatívnak, mint pozitívnak bizonyult. Sok helyen hallani, hogy folyók, tavak száradnak ki, elsivatagosodik a Föld felszíne és egyre kevesebb a lakható terület és az iható víz. Erről nagyrészt mi tehetünk és az Univerzum nem fog könyörülni a szegény, piciny, gyenge emberi lényeken, hanem könyörtelenül lesújt. Ha azt hiszed, hogy bármilyen hit, vallás, filozófia megvéd, nagyon tévedsz vagy mérhetetlenül önhitt és ostoba vagy. A te életed semmit, de semmit se jelent. Tiltakozhatsz, üvöltözhetsz, ezzel csak az én igazamat ismered el. Nézz csak magadra: anyagból vagy, ha meghalsz, és a tested nem égetik el, férgek és kukacok fogják felzabálni pusztuló testedet. Anyagból vagy, ami nem tart örökké. Ha eljön az időd, a Halál könyörtelenül lecsukja a szemed és elveszi az összes életszikrádat, ami benned van. De jó pár önhitt és beképzelt, tudósnak mondott emberi hulladék meg akarja mutatni, hogy majd ők legyőzik a Halált vagy legalább megpróbálják olyan sokáig nyújtani az élet fonalát, amíg csak bírják. csak a következményekre nem gondolnak.

Az elmúlt hetekben olvastam a neten, hogy néhány idióta brit tudós több ezer évre akarja kitolni az élet határát. Na erre már azt hittem, dobok egy hátast. Nem elég, hogy mennyire lezüllesztette az emberiség a saját vackát, még több ember legyen a földön és még több lakható hely tűnjön el. Még ennyi élelem és víz se legyen, a helyről meg már nem is beszélek. De ők, az okosak, majd megmutatják. Nagyon remélem, ebből nem lesz semmi. Gondolkozz csak el: ha már 80-90 évesen “halálra unod magad”, akkor mi lenne, ha 2000 évig élnél? Ki tartana el? És el tudod képzelni, hogy majd évtizedenként mindig képes leszel alkalmazkodni az újabbnál újabb társadalmakhoz? Hogy olyan leszel, mint a fantasztikus regényekben a vámpírok, akik évszázadokat megélnek és nem jelent nekik semmit az efféle alkalmazkodás? De még ők is elunják a saját életüket. Én nem óhajtom megtudni még azt se, milyen száz évig élni. Hetven éves korodban elküldenek nyugdíjba és évtizedeket (vagy több ezer év esetén évszázadokat) csak vagy, az életed egy rakás szar. Köszönöm, nem kérek belőle.

Egyszerűen sok mindent képtelen vagyok megérteni. Ha az életed semmit sem ér, mert másokra vagy ráutalva, akkor miért az az erős ragaszkodás ahhoz az életnek nem nevezhető szarhoz, amiben létezel? Sosem gondoltál bele, hogy egyszer úgyis eljön érted a Kaszás és csak értelmetlen időhúzás, amit csinálsz??? Ez is az önhittséged és a fennhéjázásod káros mellékterméke, de véletlenül sem ismernéd el, hogy nekem van igazam! Én vagyok a szemét, az aljas, aki a pusztulásod kívánja és miért? Mert jogosnak érzem! Sajnos, az evolúció nem arra lett kitalálva, hogy a társadalmi problémákkal foglalkozzon, az a mi feladatunk. Társadalmi lények vagyunk, mert így élünk, nem vad hordaként. De azt mondják: amit főztél, edd is meg. Itt sok humanitárius szemléletű elmerokkantnak le kellene nyomni a torkán azt a rágós falatot, amit készített és amit meg akar zabáltatni veled. Persze én vagyok az egoista mizantróp, aki majd ha mindenkit kinyír maga körül, egymaga elfoglalja ezt a bolygót és istenként fog uralkodni a megmaradt élőlények fölött: húsukat zabálva, vérüket idva stb. Nem. Ez az egoista mizantrópnak beállított lény meg akarja mutatni neked a fényt és kivezetni a szellemi sötétségből, amiben most élsz, mert a nagyokosok ezt mondták neked, hogy ez a jó. Te meg engedelmes kis birkaként bevetted és hamarosan fulladni fogsz tőle. De sebaj. Majd ha már teljesen megfulladtál, akkor majd rájössz arra, hogy nekem volt igazam. De akkor már nagyon késő lesz és verheted a fejed a falba. Rohadtul sajnálom, de annyira ostoba vagy, hogy csak így lehet veled beszélni, így értesz szót! Én nem tudom, miért voltál olyan ostoba, hogy lenyeld ezt a szart, de ez a te dolgod. Úgy látszik, előtte jól orrba vertek, mint egy rühes kutyát, és elment a szaglásod, talán el is tört az orrod és nem érezted, mennyire bűzölög a szar az orrod előtt. Nagyon sajnálom, de én már kilométerekről megéreztem, hogy itt valami nagyon bűzlik. Hihetetlen, hogy mit el nem tudtak hitetni veled. És mindezt körítették a felebaráti szeretettel meg hasonló hülyeségekkel. Te meg reménykedtél, hogy ők olyanok is, úgy is élnek ahogy mondják. Mondták, hogy támogasd a szegény elesetteket, mert az a helyes. Csak te, az ostoba nem láttad meg, hogy az a szegény elesett mennyire alattomos élősködő lény. Látom, még most is tiltakozol. De tudod mit? Én feladtam, menj a francba, menj tovább! Te nem közénk való vagy!

Most akkor következzen a másik. Látom, te figyelsz és érted a szavaimat. Nem azt mondom, hogy függeszd rám a tekintetedet, de látom, hogy erős vagy. egy szellemi géniusz, aki még sokra viheti. De abba ne reménykedj, hogy majd mi ketten megváltjuk a világot. Nem fogjuk. A mi dolgunk összegyűjteni az elitet, a kiemelkedőket (nem, nem kiválasztottakról van szó, félre ne érts! Az teljesen más), azokat, akikben megvan az a bizonyos “Sötét Láng”, és ez a Láng körül is vesz. Ebből tudsz te kiragyogni, nem a fényességből, amiről egy-két haszontalan vallás papol. Hogy te ragyogj, körülötted annyi sötétségnek kell lenni, hogy ez elegendő legyen a te ragyogásodhoz. De nem az elmédben, mint annak a csoportnak, akinek az egyik tagját épp az előbb zavartam el, látván, hogy mennyire sötét. Azon túl meg ott a világ, ami vár rád. Te vagy az, aki tudja, hogy nem menekülhet senki a Végzettől, mert ez előre meg van írva neked is és nekem is. És ez így a jó. Ez az evolúció egyik törvénye. Képzeld csak el, ha nem halna meg senki, mennyi fölösleges egyén lenne még??? Látom, te ezt felfogod ésszel, de az a másik, az az elmekárosult nem. De vele tovább ne is foglalkozzunk, itt lezártuk a témát. Most te vagy a lényeg. Te, aki nem hiszel naivan, hogy majd ilyen meg olyan “csodák” megváltoztatják a világot. Megmondom neked: csodák nincsenek, azokat az emberiség találta ki a maga vigasztalására. Ebből is látszik, mennyire semmitérő az életük. Csodákra, jelenésekre támaszkodnak, mert más nincs, ami átsegítené őket a holtponton. Nem önmaguk istenei, akiknek nem kell elmagyarázni, hogy az életük az Univerzum számára semmit, de semmit nem jelent. Imákkal fordulnak az isteneikhez, mert azt hiszik, ők azért vannak, hogy vezetgessék őket. Inkább odaadják az életüket és rábízzák a sorsukat egy teljesen idegen és érdektelen lény kezébe, aki természetesen nem foglalkozik az apró-cseprő gondjaikkal. Ez a lény túl rideg ahhoz, hogy érzelmeket mutasson ki: szeretetet, megbánást, együttérzést… de még csak nem is utálja őket, még annyiba se veszi egyiket sem. Ha jön egy tornádó vagy cunami, csak tétlenül végignézi a szenvedésüket és kész. Ennyi. Sőt, kimondom: ezek a lények már annyira de annyira fejlettek, hogy nincs szükségük érzelmekre ahhoz, hogy élni tudjanak, lévén, ha képesek önállóan, egymástól függetlenül létezni, akkor nincs szükségük se a másik és főleg nem a te segítségedre. Ugyan, mit tudnál segíteni nekik? Nonszensz.

Ha kicsit rossz a helyzet, elkezdek gondolkodni. Nem hinni, gondolkodni. A hit nem elég és semmire se jó. Csak önámítás. Más hinni és más tudni valamit. Ha csak hiszed, hogy majd ők segítenek rajtad, ki kell ábrándítsalak: ők nem azért léteznek, nem az a szerepük. Nem a dajkáid, de ezt már egyszer leírtam, ha jól emlékszem. Többször nem is fogom. Ha vagy olyan értelmes, megérted. És szerintem vagy annyira értelmes. Itt mindennek megvan a maga helye, csak az ember csinált káoszt maga körül. De ahogy mondják, így mondaná a Világ is, amiben élünk: amit főztél, edd is meg. Engem nem érdekel a nyomorod, amit magadnak okoztál.

Úgyhogy a más bolygókra való menekülés sem jelent mást átmeneti megoldásnál. Majd ott is ugyanúgy elszaporodnak és leélnek mindent, aztán kezdhetik előröl az egészet, amíg a Norna meg nem unja a hülye kis játékaikat és be nem int nekik.

Most aztán nagyra nyíltak a szemeid és végre beláttad, hogy mennyire egyedül vagy, mennyire semmit sem ér az életed nekik. Csak tanulj továbbra is és járj nyitott szemmel!

Egy emlék 4 – Amikor még hittem… 3 (vagy talán csak megpróbáltam? :D)

Körülbelül 2 éve írtam ezt a verset, amikor még hittem. Most hitehagyott elmével és hitehagyott kezekkel írom be ide egy részét. Azóta sok mindenre rájöttem, olyan dolgokra, amiket már a korábbi blogokban említettem. Rájöttem arra, hogy a mitológia -annak ellenére, hogy vannak párhuzamok az evolúció-elmélettel, sajnos csak szimbolika. A világ és benne az ember létrejötte NEM ÚGY TÖRTÉNT, és erre BIZONYÍTÉKOK ÁLLNAK RENDELKEZÉSRE.

Vegyük alapul a skandináv mitológiát, ami a hatalmas, mindent illetve akkor még semmit átfogó Ginnungagappal, azaz az Ásító Semmivel kezdődik. Ebben a Ginnungagapban találkozott a tűz és a jég, ebből lett az első óriás Ymir és Audhumla, az Ős-tehén. Ymir, nem lévén semmi elfoglaltsága, egész napját evéssel és alvással töltötte. (Tipikus primitív állapot) Izzadságával létrehozta a utána következő generációt. Aztán jött Buri, Bur apja, Audhumla jóvoltából (szó szerint kinyalta egy sós sziklából). Aztán lett Bur és Besztla, majd Odin, Vilje és Ve, a három óriásgyerek. Ők hárman megunván az óriások túlszaporodását, agyonütik az Őst. Vére tengerként folyik szét, a húsából megcsinálják a Föld nevű bolygót, amit Midgardnak neveznek. Kitépik a haját, belőle erdőket csomóznak. Tehát itt van az első egyezés: a Nagy Bumm-elmélet Ymir agyának szétloccsantásával leírva. Végül az óriások istenné lesznek, bár minden más óriást kíméletlenül elsodort az ár…

Most ugorjunk egyet: elérkeztünk az ember megteremtéséig. Itt már Odin, Hőnir és Lódur nevű istenek szerepelnek. Meglátnak a tengerparton két “kezdete-fát” és azokból megalkotják az első embereket, Ask-t (Kőris) és Embla-t (Szil). Életet adnak nekik, Lódur megtanítja őket járni, beszélni, enni stb. majd magukra hagyják a világot. Ez a második összefüggés a teremtés és az evolúció között. Az evolúció elmélete szerint az embernek és a majomnak volt egy közös őse, aztán a fejlődési ág kétfelé szakadt. A majmok majmok maradtak, a másik ág, a majom-szerű (!) lények pedig felemelkedtek. Isteni állatok lettek az állatok között: veszélyesek és kíméletlenek voltak, akárcsak ma. (Lásd a norvég terrortámadásról írt bejegyzést). Hogy miért pont ŐK lettek kiemelve, soha senki nem fogja megtudni. Lehettek volna a dinoszauruszok vagy mondjuk a majmok, de hogy miért pont az ember volt az egyetlen olyan faj, akinek sikerült ennyire felemelkednie, hogy aztán később megismerje a teljes lealjasodás “művészetét”, senki se tudja. Itt is vehetjük a tengerpartot (és a tengert) az evolúció folyamának, ahonnan megkezdődött az ember felemelkedése. Ez a két fontos párhuzam van a mitológia és az evolúció-elmélet között, csak míg az előbbi az előbbi jelképek, addig az utóbbi a valós tények nyelvén szól.

Tehát NEM VOLT KONKRÉT TEREMTÉS. Nincs rá bizonyíték. Valakiknek el kellett kezdeni ezt a folyamatot, de konkrét szerepe nem volt benne, mert a többi esemény ment magától. Tehát nem az isten vagy az istenek teremtették a világot, ők csak elindították a folyamatot egy “lökéssel” és ugyanúgy jártak el az ember evolúciójánál is. Valahol valami elkezdődött és sosem érhet véget, mert

Mindig lesz valami új, valami más

és ami ma rémisztő,

az holnap a csodálat tárgya lesz talán.

Most következzen a vers egy részlete:

Asgard falai

“Asgard falai előtt állok,
Körülöttem ázok és vánok.
Bebocsátást kérhetnék,
De nem kell,
Ez az igazi otthonom,
Itt senki sem felejt el.

Körülöttem állnak a hatalmas istenek,
Csillogó szemekkel rájuk nézek.
A csavargó halandó végre otthon van,
Szerelme irántatok nem apad.

Mindannyiatokat átölel,
Pillantása isteni utódokat feltüzel.
Égnek a vágytól, hogy megtudják,
Halandó isten rokonuk merre járt.

Állok Asgardben és csak mesélek,
Midgard elátkozott árnyaitól többé nem félek.
Amíg látom a hatalmas Odint lándzsájával,
Midgard fertője el nem érhet átkával.

Ő most teljesen más, mint a Dreun fényében,
nincs többé ellentmondást nem tűrő szigor a szemében.
Íme, eltelt az a bizonyos kilenc éjszaka,
Végre megtudtam, ki vagy, felfedted magadat.”

És azóta már rájöttem, hogy  csak hinni (magyarán várni a csodát, ami sosem jön el, mert nem létezik) és semmit nem tenni mennyire ostoba és hasznavehetetlen dolog…

Ez viszont teljesen más, mint az önmagadban való hit, az önbizalom.

A kettő nem keverendő össze!