Kagiri Ushumgal (fordítási részlet)

Kezdetben a sötétség uralkodott és a Káosz volt minden.
Tiamat, a Káosz anyja, Absuval, a mélységek atyjával együtt uralkodott az örök sötétség és a tökéletes csend fölött.
Tiamat és Absu együtt formálták az ősi Káosz-óceánt. Absu édes vize keveredett Tiamat sós vizével, mikor ők együtt álmodták sötét álmaikat. De a kettő ősi álma alatt a sötétségből a Káosszal összeegyeztethetetlen tisztátalan energiák kezdtek formálódni a sötétségben.
A Káosz Anyjának és a Mélységek Apjának sötét mélyálmokból való felébredése nélkül a tisztátalan energiák egyre csak nőttek és aljas lázadó istenségek kezdtek feltűnnni. A káoszellenes erők formát öltöttek és értéktelen fattyú-istenek manifesztálták a hamis fényt.
Ezek között az új istenségek között az Enki nevezetű volt a legerősebb.
Enki vált a fattyú és értéktelen istenségek uralkodójává és királyává.
És a tökéletes csend és éj nem volt többé tökéletes, mert tönkretették a fattyak.
Gyűlöletteli szemeikkel látták, milyen ocsmány fattyak formálódtak meg.
Absu, a Mélységek apja felébredt mély álmából és haragra gerjedt. Tiamat a Káosz Anyja is felébredt és megtelt utálattal.
Undorodva néztek végig az új isteneken. Ez lehangolta Tiamatot és Absu megtelt bosszúvággyal.
Egura a Mélység fekete vize el tudta hallgattatni a nyomorúlt új istenek vidám nevetését. A mélységek köde el tudta rejteni az új istenek jelenlétét.
A viselkedésük iszonyatossá vált a Mélységek apjának, és Absu tombolt, gyűlölettel telt meg.
Haragjában a Káosz-sárkány Tiamathoz fordult és mondta:
“A fattyú istenek tettei visszataszítóak nekem,mivel már nem látok semmi nyugalmat sem alvást a sötétségben. Megsemmisítem és tönkre fogom tenni a tetteiket, hogy a Káosz tisztaságát visszahelyezhessük, hogy még egyszer tudjunk álmodni a legsötétebb álmainkat.”
Amikor Tiamat meghallotta ezeket a szavakat megtelt örömmel és így kiáltott férjének:
“Semmisítsd meg őket, akik az álmaimból teremtettek, mivel a tetteik ellenszenvesek nekem. Irtsd ki ezeket a lázadó isteneket, hitvesem, és megint álmodni fogsz az én ölelésemben hatalmas sötét álmokat.”
Amikor Absu hallotta ezt, az arca fellángolt abból a gonoszságból, amire a fattyú istenekre, a saját undorító ivadékaira gondolt. Amikor az új istenek látták apjuk körül a gyűlölet fényudvarát, megteltek rettegéssel. A fattyak Enkihez, királyukhoz menekültek és elmondták neki:
“A Mélység készen áll a háborúra és a mindenható Káosz-sárkány előadja a bosszúja átkát.”
Enki hallotta ezt és megtelt félelemmel, de ő volt a leggyávább közülük, ezt mondta szolgáinak:
“Mérgezzük meg a Mélységek vizeit és ha a Mélységek ereje a sötétségben fekszik, akkor vigyük fényünket a sötétségbe, amely megvakíthatja apánkat, Absut, egyesítsük erőinket, és így pusztítsuk el őt. Absu büszke és nem száőmít gyávaságra. Engedd meg nekünk, hogy lesből támadhassuk meg őt, és mágiánkkal lesüllyesszük a halál vizébe, így ő őrökké a halál álmait álmodhatja.”
Absu, a Mélységek Atyja felébredt álmából és felkészítette magát a csatára, de a gyáva istenek hamis fényükkel megvakították őt és megmérgezték a vizét. Megtámadták és halál-álomba küldték. A felháborító fattyú isteneket örömmel töltötte el, és tiszta eksztázisban közösültek azért hogy új életet hozzanak létre. Így a fény istenei megünnepelték csalóka győzelmüket, és a gyáva Enki, a fattyak királya így szólt hozzájuk:
“Építsünk egy templomot, és megszentségtelenítve halott apánk nevét, nevezzük el Absunak. Hozzunk létre töb életet ebben a templomban, a Káoszt ellesúlyozandó.”
Mikor a többi isten hallotta ezt, utálatos örömmel töltötte el őket. Azon a földön, ahol gyáva módon legyőzték Absut, építettek egy templomot. Hogy meggyalázzák a Káoszt, elnevezték Absunak.
Az Absuról elnevezett templomban Enki a szennyes kurvájával, Damkinával közösült. Absu templomában fogant meg a fiuk, Marduk. A szajha Damkina méhéből született meg Marduk,  és a fény istenei elárasztották őt ajándékaikkal. Az összes fattyú isten odaadta az erejét neki. Marduk a legerőteljesebbé vált közöttük, éppolyan gyáva, mint csaló apja, Enki.
A hatalmas Tiamat, a Káosz Anyja, Tiamat anya, a Káosz sárkány felébredve álmából gyűlölettel és haraggal telt meg, és kísértő üvöltése széthangzott a mélységen és sötéten át. Tiamat sikításait hallották Nar Mattaruban, és a sikításai olyanok voltak, mint egy vihar miközben megkorbácsoltak minden lelket őt kivéve, aki Da-Ra-Es Ku-Kuga Bar Shegben maradt.
Kint, Da-Ra-Es Ku-Kuga Bar-Sheglegsötétebb barlangkaiból a bosszú szelleme megközelítette Tiamatot és szól t hozzá:
“A hitvesedet megölték a gyáva fattyú istenek, Absut megölték az utálatos fattyú istenek. Csaló útjaikáltal  megölték az apánkat, és a mocskuk megszentségtelenítette a Káosz sötétségét. Toroljuk meg a szeretett apánkat, ó, Káosz Anyja, bosszuljuk meg a halálát, ó hatalmas Sárkány!”
Amikor Tiamat hallotta ezt a beszédet, ez elégedett lett, és kiáltott a sötétségben:
“A bosszú ideje közel van! Az utálat szelei tombolni fognak és a rombolás tüze el fog égetni minden életet! A bosszú szelleme a bánat álmából ébresztett fel engem és most meg fogjuk torolni Absu halálát!”
A varázslatával Tiamat előhozta az élő sötétséget. A gonoszság démonai és a Káosz istenei megidéztettek és mindannyian összegyűltek a Sárkány trónja alatt. Haragban félbeszakítás nélkül esküdtek össze miközben várták a csatát. Dühben és haragban tartottak egy tanácsot hogy tervezzék meg a közelgő háborút. Tiamat, aki haraggal telt, mágiájával előadta az ősi konjurációt, és varázslatával előhozta Huburt, a főpapnőjét. Hubur, démonok teremtője. Hubur Tiamat haraggal teli árnyéka.
Tiamat beszélt Huburhoz:
“Hozd létre a bosszú légióit, a zavar démonait, teremtsd meg a rombolás isteneit, értem, Tiamatért, a Káosz istenei közül a legősibbért és legerősebbért, követeld az új istenek vérét áldozatként! Hozz létre a Káosz-harcosokból több sereget, akik meg fogják torolni Absu halálát. Teremtsd meg a Káosz bosszúállóit, hűséges Huburom és torold meg a Sárkány gyötrelmét.”
Hubur meghajolt a Sárkány trónja előtt és fekete mágiájával sárkány szörnyeket hozott létre éles és irgalmatlan agyarakkal. Vér helyett oldódó méreggel töltötte meg a vénáikat. A harag óriási sárkányait hatalommal és félelemmel ruházta fel. Megengedte nekik, hogy viseljék a terror auráját és istenné tette őket, hogy azokat, akiknek szándékukban állt ártani nekik, megsemmisítsék. Hubur sorba állította a Hydrát, a tomboló sárkányt, és Lahamut, a nagy oroszlánt, a dühöngő vadászkutyát és a skorpióembert. Nagyszerű vihardémonok, a halember és a sárkányok mindannyian hordozták a könyörtelen fegyvereket a csata félelme nélkül. Tizenegy haraggal teli Káosz-isten, akinek a fajtájával előállt. És mikor mindent előkészítettek, Hubur letérdelt, a Nagy Sárkány, Tiamat előtt.
Tiamat, a megszemélyesített Őskáosz gyűlöletteli hanggal kiáltott Huburnak:
“Hubur, saját árnyékom és hűséges papnőm, elégedett vagyok azzal, amit teremtettél, de ki fogja teljes győzelemre vezetni a Tizenegyet és ki hozza el áldozatként a fattyú istenek szétszakított lelkeit?”
Amikor Hubur hallotta a Káosz Sárkány kérdését, fekete mágiájával előhozta a hitvesét. Előhívta a Káosz hatalmas hercegét, a háború urát, Kingut. Tiamat trónja előtt magasztalta Kingut. És Tiamat nevében Hubur Kingut választotta a sereg vezetésére.
Reklámok